Századok – 1927-1928
Értekezések - TÓTH LÁSZLÓ: A jubileumi búcsú kihirdetése Magyarországon 1746-ban - 529
542 tóth lászló. tetése azonban feleslegessé vált a bullának időközben történt kihirdetése miatt. Taruffi ugyanis elkészülvén a szükséges példányok kinyomatásával, azokat a pápai encyclicával együtt rövid formális tartalmú levél kíséretében a nunciatura hatáskörébe tartozó ordinariatusoknak, összesen 47 példányban, február 14-én szétküldötte.1 A bulla szétküldése azonban nem közvetlenül, hanem a placetum regium szigorú alkalmazásával történt. Taruffi átküldötte az összes leveleket a kancellariának, ahonnan azonban a továbbítás valóban haladék nélkül történt. A magyar püspököknek szólókat Kaunitz már február 16-án megküldötte a magyar udvari kancelláriának, amely azt az illetékes püspököknek február 20-án továbbította.2 Hasonló gyorsasággal történt a bulla kikézbesítése az örökös tartományokban is, s Kaunitz február 24-én már a kézbesítés befejezett tényéről értesítette az uditoret.3 Taruffi az ügy gyors lebonyolításáról természetszerűleg sietett a kúriát értesíteni. Február 15-én jelenti Pallavicininek a kihirdetés megtörténtét s egyúttal megküldi Mária Teréziának a kancellár által aznap átnyújtott válaszlevelét, amely a szokásos formák között ugyanazt ismétli, amiket a királynő Taruffinak kihallgatása alkalmával mondott.4 1 Taruffinak Klimó Györgyhöz intézett, 1776 február 14-én kelt latin nyelvű levele, a bulla Bécsben utánnyomatott példányával együtt megvan a pécsi püspöki levéltárban, 26. ex 1776. szám alatt. 2 Kaunitz rendelete megvan: Országos Levéltár — Kancelláriai osztály, 803. ex 1776. A bulla szövege fel van .jegyezve „in Libro Regio Normalium Resolutionum sub N° lmo . Pa gina 402". 3 Kaunitz jegyzéke Taruffi apáthoz. Wien — Staatsarchiv — Romana, Weisungen ex 1776. — Érdekes, hogy Frau ciaországnak félszázaddal később. 1826-ban konfliktusa támadt a Kúriával, mert a nuncius a jubileumi bullát közvetlenül juttatta el a püspökökhöz. Már pedig francia jogászi felfogás szerint a nunciusnak csupán egyetlen egy esetben van joga közvetlen érintkezést keresni, akkor, amidőn az államtól kinevezésre javaslatba hozott személyről gyiijt információt. V. ö. Arthur Wynen: Die päpstliche Diplomatie. Freiburg, 1922. 112—3. 11. 4 Archívum Vaticanum — Nunziatura di Germania, vol. 395. ff. 279r. 281r , 282r. A bíbornok-államtitkár március 2-án értesíti Taruffit. hogy a királynő válasziratát bemutatta a pápának, akinek az a királynő vallásosságának újabb bizonyítékául szolgált. Archivum Vaticanum — Nunziatura di Germania, vol. 665. f. 38r.
