Századok – 1927-1928
Értekezések - ECKHARDT SÁNDOR: A pannóniai hún történet keletkezése - 465
476 eckhardt sándor. blacorum in raontibus sors data est. Fuit autem pannonia sine rege annis X. Incolentibus earn sclavis grecis theotonicis messyanis et hulais 1 advenis qui vivente atyla regioni, populariter serviebant. Surrexit etiam in polonia priueeps qui bulgaris messianisque imperabat volens in panonia dominari. Hunc ungari variis muneribus allectum explorata illius diminuta potentia improvisum aggressi cum tota milícia peremerunt et tenuerunt regionis dominium." Ez, mint látjuk, Kézai átmenete a hún történetből a magyarba, Szvatopluk, Crumhelt és Csaba nevének elhagyásával. Szavak, fordulatok mindenütt egyeznek. Ugyanez az eredmény, ha a magyar történet adatait vetjük össze Paulinus és Kézai elbeszélésében. Paulinusnál megtaláljuk (CCXYI. 4.) a morvaországi és karintiai harcok részletes elbeszélését, a lombardiai fosztogatást, a német kalandokat, Léi és Bulcsu történetét az augsburgi ütközettel együtt, a kürt-monda mellőzésével, a bizánci kalandot, Botond-mondájával együtt. Géza, István, Imre, Péter, Aba és Endre története is helyenként bö, másutt rövid kivonata Kézainak (CCXYI. 4.). Péter történetéig egy darabban adja elő a magyar eseményeket, elhagyva a szigorú krónikái sorrendet s erre ő maga figyelmeztet: „Cetera autem eorum gesta usque ad stephanum regem eorum hic collecte ponemus."2 Kálmán uralkodásából elmeséli az apuliai hadjáratot (CCXXIV. 4.): „Karolamanus3 rex ungarie misit exercitum in dalmaciarn et occidi fecit regem Petrum. Et cum navigio venetorum transmisit exercitum in apuliam ubi monopolim et brundusium occupaverunt. Et tribus mensibus Apuliam percurrerunt et in dalmaciam redierunt, remanente in apulia cum venetis ungaro capitaneo pro rege."4 1 Helyesen: Vlahis. 2 Péter története: CCXXI. 3.; Andrásról rövid említés Kézai szerint: CCXXII. 4. 3 Cod. Dresd. : Rarlomagnus. 4 Ez az a bely, melynek hasonlóságát Kézainál és Dandolo krónikájában egy német tudós felismerte: Walter Lenel: Die Entstehung der Vorherrschaft Venedigs an der Adria. Strassb. 1897. 89. 1. V. ö. még Simonsfeld: Hist. Zeitschrift. 1900, 84. köt. 440 1. Ezen egyetlen párhuzam megjelölésén azonban nem ment túl és természetesen sem ő, sem kritikusa. Simonsfeld nem vette észre, hogy Dandolo nem Kézait, hanem Paulinust írja ki ezen a helyen is. Dandoloról 1. alább.
