Századok – 1927-1928

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Metternich és Eszterházy 21

36 HAJNAL ISTVÁN. is elégedetlen volt vele. Neumannal is bizonyára ilyen szellemben beszélt Esterházyról, mielőtt Londonba küldte; máskülönben nem mert volna az oly gyűlöletes hangon írni a főúri nagykövet, Metternich régi barátja viselkedéséről annak utolsó londoni tartózkodása alatt. Mégis „atyai gondoskodásról" beszél Metternich, amellyel Pál herceg sorsát kíséri. Alig lehet ezt puszta képmutatásnak tartani. Metternich annyira meg volt győződve politikai és világfelfogása igaz voltáról, hogy úgy a köznek, mint régi barátjának hasznos dolgot vélt művelni a visszahívás által. A mód, amellyel azt véghezvitte, szokott árnyalatait mutatja az ő politikai módszerének nagy és kicsiny dolgokban is; egyenesen nem igen tudott szembeszállani soha nagyobb hátterű kérdésekkel. Esterházyt láthatólag megrendítette az, ami vele történt. Még nem érezte magát érettnek arra, hogy közéleti pályáját befejezze. Sejthette, hogy miért történt mindez és tépelődését valószínűleg éppen ez növelte. Hosszú és hűséges működése után keserű lehetett számára a gondolat, hogy mély elvi kérdések miatt szakítsa azt meg, körülbelül úgy, mint akit megbízhatatlan egyéniségnek tekintenek már. Másrészt pedig jogosnak "tartotta tevékenységét a magyar érdekekben. Hiszen távol állott tőle minden gondolat, amely az általa képviselt birodalomhoz való hűséggel nem fért volna össze. Most jutott annak tudatára, hogy amikor Bécset képviseli, nem képviselheti egyúttal Magyarországot is. Betegen jött haza; családja is inkább az erkölcsi depresszió miatt aggódik. írják, hogy megyéje vezetésében akarja megtalálni a jövőben ambiciója kielégítését. Tehát a magyar ügyeknek akarja szánni magát. így is történt; de azért távol állott tőle a bosszú gondolata. Mindig óvatos maradt és lojális; tartózkodott minden szélsőségtől. Széchenyi 1846-ban a balatoni hajózás tervéhez kérvén támogatását, a következőképen ír neki: „Magyarországon sok mindennek kell történnie még és sok minden történhetik is. Ez a vállalkozás nem Kossuth úr és társainak szerencsétlen kezdeményezéseiből ered, amelyekből már nem egy pompázatos, de mégis holt gyermek merült elő. A terv első megindítói a haladás emberei ugyan, de olyanok, kik nem tartják hivatásuknak a kormánnyal való ujjathúzást."1 1 Majláth i. m. III. 458. 1.