Századok – 1927-1928

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Metternich és Eszterházy 21

METTERNICH ÉS ESTERHÁZY. 33 említett színművet, amelyben a régi Magyarország társadalmi igazságtalanságait tárgyalja, kiemelvén a reformtörekvéseknek máris érvényesülő áldásait. 1841-ben Esterházy ajánlotta őt Gordonnak, a bécsi angol nagykövetnek, akivel Blackwell ezután állandó összeköttetésben is maradt és aki idővel félhivatalos megbízást is szerzett számára. Ε minőségben Blackwell igen sokat használt a magyar ügynek a forradalom idejében is; Gordon utódának, Ponsonbynak magyargyűlölő jelentéseit az ő információi ellensúlyozták Londonban. Alapjában véve Széchenyi követője volt Blackwell; a szabadságharc idején is a mérsékeltek kiegyezésének közvetítésére igyekezett rábírni az angol kormányt. Nem tudni, értesült-e pontosan Metternich Esterházy szerepéről az angol-magyar kereskedelmi terv dolgában, de valószínű nem maradt az titok előtte. Az angol kereskedők sorjában megjelentek Bécsben is, hogy az osztrák kormány felfogását megismerjék az ügyről. A magyar mozgalom hiába hangsúlyozta, hogy Béccsel •egyetértve, sőt annak támogatását várva szeretné megvalósítani a tervet. Az angol kereskedők csakhamar észrevették a bécsi körök kedvetlenségét. Számukra üzlet volt a dolog; megbízhatóságukat azzal akarták ott mutatni, hogy ők is versenyt szidták a magyar viszonyokat. Giffordról látható buzgalommal jegyzik fel a bécsi államkancelláriában, hogy pesti tapasztalatai a legnagyobb fokban „diszgusztáltak"; kezdetlegesség, megbízhatlanság pénzügyekben, vesztegethetőség, őszinteséghiány; a magánéletben immoralitás. Mihelyt látták a magyarok, hogy Giffordot nem lehet becsapni, a társaságban és sajtóban rögtön hangok emelkedtek az angol kapzsiság ellen. Gifford — jegyzi meg a jelentés fogalmazója — helyesen viselkedett Magyarországon, minden politikai célzat nélkül. Tudja, hogy a külföldön utazó magyar liberálisok hazudoznak, valamint azok angol barátai is. Ö hálás a császári kormány jóakaratáért; otthon, úgy kormányánál, mint a kereskedelmi körökben majd feltárja a valódi helyzetet. így beszél tehát Gifford Bécsben; a különös csak az, hogy mégis állandó képviseletet létesített nálunk -és erősen agitált egyik angol társa ellen, aki hasonló szándékkal járt Pesten. Magyarellenes beszéde Bécsben pedig végül is arra a javaslatra lyukadt ki, hogy az .angol kereskedelmi érdekek védelmére angol konzulátust Századok, 1927. I—III. fiizet. 3