Századok – 1927-1928

Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 351

a királyi serviensek és a patrimoniális királyság. 391 A nobilis helyes értelmezéséhez a liber szó ma?varázata vezet. Illették-e a nobilisen kívül más névvel a birtokos szabadot? Talán az egyes kifejezések más-más birtokos osztályra korlátozhatók, talán az elnevezések természete elénk tárja a nobilis sajátos tartalmát is. Mindenek előtt a szegény kisbirtokosra kell gondolni, az egyszerű közszabadokra, akik kis terjedelmű birtokukat önkeziikkel, egy-két servus segítségével művelték, s emellett némelyik közülük iparral foglalkozott. Nobilisek voltak ezek, avagy a külföldi szóhasználatnak megfelelően törvényeink íiberei, vulgarisai között kell őket keresnünk?1 ipsi a tenuatij paupertatis grauaminibus et iacturis" eladják földjüket a nemzetség beleegyezésével; 1283: Smiciklas. VI. 436—7. 1. nobilisek, akik a védőjüknek választott Radoslaus comesnek adják birtokuk harmadrészét „cum ipsi prebidii seu tuicionis solacio propter paucitatem ipsorum incumbente necessitate temporali indigerent . . ."; 1292: W. V. 71—72. 1. nobilisek rokona várjobbágy (v. ö. u. o. 54. és 63. 1.) stb. 1 A germán népeknél a közszabad neve: liber, ingenuus, plebeius, minoflidi, pauperes, minores vagy inferiores. Brunner, DRG. I2. 342. 1.. Nobiles und Gemeinfreie der karolingischen Volksi'echte (Zs. d. Savigny-Stiftung f. RG. Germ. Abt. XIX. köt. 76—106. 1.) Ezzel .szemben Heck felfogása szerint a nobilis közszabad, a liber pedig félszabad, felszabadított és hosoes. Különösen: Beiträge ζ. Gesch. der Stände im MA. 1. (1900) és II. (1905); Wittieli, Hie Frage der Freibauern (Zs. d. Savigny-Stiftung f. RG. Germ. Abt. XXII. köt. 245—353. 1.) Felelet Brunner bírálatára; Brunner. Ständerechtliche Probleme (Zs. d. Saviny. G.A. XXIII. köt. 193—264. 1.) Felelet Wittich válaszára; Paul Vinogradoff. Wergeld und Stand (u. o. 123—192. 1.); G^rg Caro, Beiträge zur älteren deutschen Wirtschafts-und Verfassungsgeschichte (1905) főleg 48. 1.; Ernst Mayer, Her germanische Uradel (Zs. d. Savigny. G. A. XLV. köt. különösen 99. 1.); R. Schröder, Lehrbuch der deutschen Rechtsgeschichte. I. (1919). 234. 1.; V. Ernst, Mittelfreie (1920) 2—10. 1.; A. Donscb, Die Wirtschaftsentwicklung der Karolingerzeit, II. (1922),2 főképen 56. ].; Franz Gutmann, Die soziale Gliederung der Bayern zur Zeit des Volksrechtes (1906) 2. 1. Más népeknél: Jul. Hatschek, Englische Verfa«sungsgeschichte (1913), „Der typische freie Mann ist in der angelsächsischen Staatsgesellschaft der ceorl." (40. 1.); Robert Holtzmann, Französische Verfassungsgeschichte (1910) „liberi, rustici, villani; hommes libres, roturiers, vilains" (39. 1.); Ernst Mayer, Italienische Verfassunsrsgesohichte. I. (1909) 2. 1. liber.; Josef Kulischer, Russische Wirtschaftsgeschichte. I. (1925) 93. 1. „Vollfreie Bauern sitzen auf „schwarzer" (freier) Erde"; Kutrzeba, Grundriss der polnischen Verfassungsgeschichte (1912).