Századok – 1927-1928

Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 351

370 vaczy péter. vitium vállalása nélkül, eo ipso létre sem jöhetett. Épp itt mutatkozik tisztán, mi a különbség várjobbágy és turóci-liptói jobbágyfiú birtoka közt. A várjobbágyok szintén eladhatták királyi consensus nélkül birtokaikat akárkinek,1 különösen a várjobbágyok előkelői. A várjobbágyi birtok servitiummal nem volt megterhelve. Nemes vevő kezén még a XIII. század végén is a birtok nem különbözött a nemes többi szabad birtokától.2 A várjobbágy ugyanis személye után, az intézmény erejénél fogva, melyhez tartozott, volt köteles katonáskodni. Királyi érdek csak akkor lépett közbe az eladásnál, ha az a veszély fenyegetett, hogy a várjobbágy kellő birtok híján nem képes többé betölteni hivatását. A várjobbágy birtokán nemes módra élt, mert úgy, amint a várjobbágyság intézménye kialakult, a birtok csupán ellátását jelentette, de nem befolyásolta servitiumát, sem annak nagyságát. A forrásokban nyomon lehet követni, hogyan bontakozott ki a turóci-liptói jobbágyfiúk intézménye a várjobbágyság formáiból. Eleinte mindegyikük személyesen száll hadba, miként a várjobbágyok, majd a család több tagja közül csupán egynek kell milesként megjelennie a király seregében, hogy 1 1218: Knauz. I. 219. 1.; 1227: Η. Ο. I. 8. 1. „quod cum hy populi essent íilii jobagionum... castri terrain suani libere et nulla probibicione interveniente vendere possint"; 1230: W. VI. 491. 1. „quod eiusdeni condicionis sint, qui libere terrain suani possint vendere"; 1250: Knauz. 1. 384. 1.; 1268: Η. Ο. VII. 111. 1.; 1274: u. o. 152. 1.; 1282: u. o. 178. 1. elzálogosít; 1288: Η. Ο. VI. 338. 1. stb. Viszont 1276: W. XII. 172. 1. „Et quia iuxta regni nostri consuetudinein approbatam iobagio castri possessionem suarn ausum vendendi omnino non haberet, nisi per permissionem, regie maiestatis..."; 1282: Sztáray oki. I. 29. 1. ugyanarról ; továbbá 1209: W. VI. 334. 1.; 1252: W. II. 244. 1.; 1254: Η. Ο. VI. 82.1. eladnak, s aztán a birtokvizsgálat visszaveszi stb. • 1377: Sztáray oki. I. 438. 1. őseik várjobbágyi földet vesz-* nek (v. ö. .1284: .u. o. 30. 1.). melyet „tani predecessores sui quam ipsi sub mero nobilitatis titulo conservassent; eed quia ipsi revera intellexissent ipsam possessionem iobagionuni seu populorum castrensium prefuisse, ideo supplicavit nobis,... ut a prefata possessione diet-am condition em amovcre difinnremur." Ezt a birtokot királyi engedéllyel szabadon adhatták el a várjobbágyok (1282: u. o. 29. 1.). Lajos király idejében tehát már az a felfogás uralkodott, hogy a vár jobbágyi birtok nemes kezén is conditionalis marad. Az Árpádok korában egyedül Horvátországban vesz fel a jobagioi birtok praedialis jelleget, ami összefüggésben van a praedialis intézmény ottani nagy szerepével. Pl. 1264: Smiciklas. V. 294—5. 1.: 1273: Smiciklas. VI. 39. 1.