Századok – 1927-1928

Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 351

366 váczv fêter. is ítélkezett. Ez a következtetés azonban az exemptiók félreismerését jelentené. Ha az uralkodó, mondjuk, vala­melyik libera villa részére árumegállító jogot biztosít, az nem jelenti még, bogy az illető városban már azelőtt Ás árumegállítás mint usus ténylegesen fenn ne állt volna, s viszont a királyi kiváltságlevél ereje elenyészik, ha nem tud szokásjoggá átalakulni. A középkori felfo­gás szerint, az új, pozitív jog nem szünteti meg a régit, mert nem az állam alkotja a jogot, az, amit az állam szankcionál még nem jog, hanem az állam van a jog alá rendelve, miként mindenki. „Das Recht ist vor dem Staat, der Staat für das Recht und durch das Recht, nicht das Recht durch den Staat."1 A kiváltságlevelek, a különféle átírások, s megerősítések arra valók, hogy ha netalán valaki az élő szokásjogot megtámadná, legyen tanúság, ami a királyi szó súlyával az usus jelenlétét kétségtelenné teszi.2 Recsk comest és fiát bizonyára bir­tokperben, hatalmaskodásban a zólyomi comes nem idézte maga elé, de 1293 után Recsk comes hivatkozhatott erre az oklevélre, lia a zólyomi comest mint bírót magára nézve illetékesnek nem akarta elismerni.3 Bár a nemesek egymástól a XIII. században még sokban különböztek, nem valószínű, hogy a liptói-turóci nobilisek jogállása annyira eltért volna az országos nemesek kiváltságaitól. Várjobbágyoknál nagyobb szabadságot élveztek hadi kötelezettségükben is. Az oklevelek mindig kieme­lik, hogy a királyt szolgálják fegyverrel, neki vannak alárendelve.4 Többízben a szövegben egyenesen „nobis­delinű. Ezért kizártnak tartom, hogy Recsk comes jobbágy­fiú lett volna; ha országos nemes nem is volt, olyan hospes­nek kell tekinteni, aki megőrizte nemességét az új hazá­ban is. 1 Fritz Kern, Recht und Verfassung im Mittelalter. Historische Zeitschr. 120. köt. 9. 1. Erről többet a III. feje­zetben. 2 U. ο. 34—35. 1. 3 Ugyanígy kell értelmezni Bogomér conies, nemesítését is. (1286: liptói reg. 47. v. ö. Mályusz, id. in. 131. 1.) Bár csak az oklevél regestáját ismerem (az eredeti a Szent-Ivány-család levéltárában van) bizonyosnak veszem, hogy nem tulajdon­képeni nemesítésről, hanem nemességük ünnepélyes kijelen­téséről van szó. melyre máshol is van példa: 1273: Smiciklas, XIII. 186. 1.; 1274: Η. Ο. VII. 147—150. 1. Az állítólagos neme­sítéskor Bogoinér hat, Serephil rokona három falu földesura. A regestában is „super exemptione de numero bospituni" található. 4 1230: Szentpétery, Regesta. I. 148. 1. (460. sz.) „super

Next

/
Thumbnails
Contents