Századok – 1927-1928

Tárca - Váczy Péter: Szendrey János † 335

336 TÁRCA. ina sem áll azon a szinten, melyet egy emberöltővel ezelőtt Salamon Ferenc kitűzött a számára, de ez nem az ő szorgalmán és érdeklődésén múlott. Nagy érdeme, hogy eredetileg műtörténetíró létére már egészen fiatal korában átlátta, milyen sokatmondó forrása a magyar művelődés történetének a régi fegyver még akkor is, ha művészi szempontnak semmi része sem volt a létrehozásában. Ennek a szűkebb értelemben vett · hadtörténelmi szempontnak a diadalra juttatása Nagy Géza mellett első sorban az ő nevéhez fűződik, ötletességben és invencióban bizonyára elmaradt a múzeumi fegyvergyűjtemény néhai őre mögött, de míg Nagy Gézát inkább munkája közben felvetődő egyes problémák érdekelték, Szendrey egyenlő szeretettel fordult multunk hadtörténelmi emlékeinek az egésze felé. S emellett helyes tapintattal mindig mértéket tartott. A csak mutatós darabokat gyűjtő régi irányzattal szemben annak reakciójaképen a mult század végére egy a műtörténeti szempontot már-már megtagadó irányzat látszott diadalmaskodni. Ö azonban, bár szintén a történeti értékelésnek volt a híve, szószólója és egyik megalapítója, a művészi hatás iránt is mindig meg tudta őrizni az érzékenységét. Nem az ő hibája, hogy magánkézben levő fegyvergyűjteményeink legszebb darabjai rendre elkótyavetyélődtek különböző külföldi árveréseken. Hatalmas millenáris fegyverkatalógusa, viselettörténete, szülővárosának Miskolcnak többkötetes monográfiája és számos terjedelmes dolgozata meg fogja őrizni a nevét és emlékét.