Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Albertoni; Aldo: Per una esposizione del diritto bizantino con riguardo all’Italia. Ism. Moravcsik Gyula 314

TÖRTÉNE ΓΙ IRODALOM. 315 melyekhez legújabban még F. Fuchsnak a bizánci felső oktatást tárgyaló kiváló műve" járul, méltán csatlakozik A. Albertoiii jelen munkája, mely a bizánci jog területére vezet. Zachariae v. Langenthal (Geschichte des griechisch-römischen Rechts., Berlin 1892.3) és Β. Mortreuil (Histoire du droit byzantin I—III. Paris 1843—47.) alapvető, de ma már sok tekintetben elavult munkái után Albertoni műve, mely mestere, F. Brandileone ösztönzésére készült, az első modern kísérlet a bizánci jog összefoglaló feldolgozására. A munka a bizánci jog forrásainak kimerítő felsorolása és gondos osztályozása után a bizánci közjog, büntetőjog, perrendtartás és magánjog egyes fejezeteinek anyagát tárgyalja, befejezésül pedig a bizánci jognak a középkori Itáliára s viszont a nyugati latin germán jognak Bizáncra gyakorolt hatásával foglalkozik. Az egyes fejezetek anyagát azonban sehol sem dolgozza fel, csak vázlatszerűen — gyakran egyszerű címszavak alakjában — jelöli meg s így előadása az egész műnek kompendiumszerű jelleget ad. Mint az előszóból kiderül, maga a szerző is csak vázlatnak tekinti ezt készülő nagy művéhez, mely az Istituto per l'Europa Orientale kiadványai közt fog megjelenni. Mindamellett a mű jelen vázlatos alakjában is magasan felette áll a kompendiumok színvonalán. A szerző mindenütt az eredeti forrásokból merít s a gazdag szakirodalmat önállóan használja fel. Műve alapvető anyaggyűjtés és beható tudományos rendszerezés. Különös érdeme, hogy mindenütt utal a bizánci jogtörténet még megoldatlan problémáira s jelen alakjában is tájékoztat az eddigi kutatások eredményeiről. A munka elején gazdag általános bibliográfiát ad s, minden fejezet élén közli az odavágó speciális szakirodalom jegyzékét. Ε bibliográfiai összeállítás nagy gonddal készült s ha vannak is hiányai (pl. a ,leggi militari' tárgyalásánál Várinak s a magyar bizantinológusoknak a taktikusokra vonatkozó előmunkálatai közül sok fontos tanulmányt nem ismer), mégis jó szolgálatokat tesz, mert hiszen a Krumbacher összeállítása (Geschichte der byzantinischen Literatur, München 1897.2) óta megjelent bizánci kultúrtörténeti irodalmat a kutatónak eddig nagy fáradsággal kellett a Byzantinische Zeitschrift és Vizantijskij Vremennik évfolyamaiból összekeresgélni. A. Albertoni a bizánci jogot a legszélesebb kultúrtörténeti alapon tárgyalja: így pl. a forrásokról szóló részben külön fejezetben tárgyalja a bizánci jogi oktatást, a közjog keretében a thema-szervezetet. Éppen ezért értékes műve nemcsak a speciális jogtörténészek, hanem a bizánci művelődéstörténet kutatói figyelmére is számot tarthat. Ε vázlatos előkészítés után jogos várakozással nézünk készülő nagy műve elé. Moravcsik Gyula. " Die höheren Schulen von Konstantinopel im Mittelalter. Leipzig, 1926.