Századok – 1927-1928
Történeti irodalom - Gréb; Julius: Geschichte der Gemeinde Grosslomnitz. Ism. Lám Frigyes 306
TÖRTÉNETI IRODALOM. 307 ráns része. A különböző korok historikusai ugyanis ugyanazt a történést más- és másnak látják, azaz megváltozik történetszemléletük; ennek a változásnak, az azt előidéző általános és specifikus okok hatásának feltüntetése tehát tulajdonképen káprázatos illusztráló anyag a szellemtörténet kutatójának kezében. Minthogy az ú. n. történeti segédtudományok fejlődése a történetírás általános fejlődésével a legszorosabb kapcsolatban van — ez állítás helyességét bizonyára felesleges fejtegetni — a segédtudományok történetének is szellemtörténetnek kell lennie. Aki tehát ezeknek a tudományágaknak a történetét meg akarja írni, annak kutatnia kell, hogy hogyan, minő hatások alatt fordult az emberek érdeklődése az illető segédtudományok objektumai, mint az archeológiai emlékek, az oklevelek stb felé, hogyan lettek ezek felhasználható történeti források, miként fejlődött ki egy-egy kizárólag velük foglalkozó speciális tudományszak s ismét melyek ezek methodikájának különleges, a mi szemünkben a fejlődést jelző ismertető jegyei. A nyugati történetírás ilyen tágabb keretekbe belefoglaltnak tekinti egyegy történeti segédtudomány fejlődését, amint azt pl. Fr. Curschmann-nak a történeti földrajzról írott kitűnő tanulmányában látjuk. (Die Entwicklung der historisch-geographischen Forschung in Deutschland durch zwei Jahrhunderte. Archiv f. Kulturgeschichte. XII. évf. 1916.) Elgondolhatjuk, hogy nagyon jellemző a magyar szellem fejlődésére a segédtudományoknak az a története, amelyből kiderül, hogy ezen a téren is nyugatról kaptuk az inspirációt s hogy további szép feladat lehet a csírázást megindító körülmények kutatása, a nyugattal új összekötő szálakat szövögető tudósok munkájának értékelése és a különleges magyar jelenségek megállapítása. Ez a munka valóban nem könnyű. Aki el akarja végezni, annak ismernie kell valamennyi segédtudomány európai fejlődését éppen úgy, mint az egyes magyar művek értékét s képesnek kell lennie mindezt biztos kézzel összefogva, egyetlen fejlődés láncszemeivé kovácsolni. Sok részlettanulmány, alapos elmélyedés után foglalható csak össze ez a fejlődés 36 oldalon egy kristálytiszta szintézisben, hogy azután alkalmas legyen az egyetemi hallgatók tankönyvéül. Bizonyára nem kétséges, hogy erre a nehéz feladatra, egy-egy tudományszak figyelmest áttekintésére érdemes vállalkozni, mert a sokszor öntudatlan fejlődés irányának megrajzolása a jövő generációk munkáját, célkitűzését is rendkívül megkönnyíti. Ismervén irodalmunk általános viszonyait, nem lepődhetünk meg, hogy Gárdonyi nem ilyen megfontolások után írta meg füzetét. Nálunk szinte természetes, hogy egy kétíves tanulmányra senki sem szán éveket. Viszont az is természetes, hogy az így készült könyvben nincs szó fejlődésről, hogy az egyes segédtudományok élete nincs természe-20*
