Századok – 1927-1928
Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 243
A KIRÁLYI SERVIENSEK ÉS A PATRIMONIALIS KIRÁLYSÁG. 275 Hogy egyeztethető ezzel össze az az éles, határozott megkülönböztetés, melyet a köztudat ugyancsak ismert „serviens regis" és „nobilis" közt? Lehet-e egyáltalán kibékíteni ezt a nagy ellentétet® Valamit azonban Tagányi figyelmen kívül hagyott. Elnézett egy lehetőséget. Gondoljunk csak arra, hogy még a XII. század végén az „in domo regia" számos familiaris vonatkozást tükröz vissza. A királyhoz való viszony személyes, bensőséges. Ez a XIII. század első felében fokozatosan elsikkad. Nem voltak-e a királyi serviensek igazában, valóságos serviensei a királynak, mint magán dominusnak, miként ahogy voltak serviensei az egyházi és világi uraknak? Nem azok között kell-e keresni, kik a király bizalmas körét alkotják, famíliáját, tanácsadói, kedvenc hívei, udvari vitézei között? Új lehetőségek ezek, melyeket a vizsgálat úgy vesz boncolókés alá, hogy keresi az összefüggést a királyi serviensek és a familiaritás elve között, vagy elválasztja, megkülönbözteti a királyi servienst a tulajdonképem királyi ser vienstől. De az is feltehető, hogy túl a família szűk körén, szétszórtan az egész ország területén cinek a királyi serviensek, mint a király hűbéres vitézei. Akkor ezek a királytól nyert föld fejében végeznek uruknak, mint magán úrnak, s nem mint a közhatalom képviselőjének, hadi szolgálatot. A magán servienseknek egy sajátos, különös csoportját alkotnák, hiszen közjogi formák közt, azok fokozottabb érvényesülése mellett volnának magánserviensek. Mind a két esetben elképzelhető, hogy amint az állam egyre jobban nyert közjogi formát, amint a patrimonialis szellem mindjobban hanyatlott, úgy tűnt el lassan a királyi serviensek, familiaris, vagy éppen magánserviensi jellege. Mert lehetőnek tartom azt, hogy királyi bíráskodás alá tartozás, hadbaszállás királyi zászló alatt, a királlyal való közvetlen kapcsolat segítségével ezek a királyi serviensek az állami élet kialakulásának arányában észrevétlenül elvesztették eredeti magánjogi, hűbéri vonatkozásukat és — nemesekké váltak, miután már eddig is élveztek nemesi jogokat.1 Bizonyos, hogy a királyi 1 A kora középkori társadalomban mindenki joga, szabadsága személyes, egyéni természetű, alapja pedig a királyi gratia, ez hat. át mindent, ez a külön-külön minden egyes alattvalót érintő személyes viszony. Innen van, hogy bár 18*
