Századok – 1927-1928

Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 243

A KIRÁLYI SERVIENSEK ÉS A Ρ ATRIMONI ÁLIS KIRÁLYSÁG. 269 században ezekből emelkedtek ki. Ügy akkor a név azonossága alapján a ΧIV—XIX. század jobbágyparasztait a XIII. századbeli nádor, országbíró, stb. utódainak kellene tekinteni, mert hiszen „iobagio"-nak nevezték a nádort, országbírót is.1 Adataink kivezetnek bennünket a „serviens" kifejezés köréből, s arra indítanak, hogy az „in domo regia" jelentése körül keressük a királyi servienseket. A megpillantott continuitas alapján ezért az „in domo regia" jogkörét, „libertas"-át megállapítani annyit tesz, mint a királyi serviensek jogkörét megállapítani az Arany bulla mozgalmai előtt. Szóval abban az időben, midőn még a királyi servienseket nem nevezték „királyi serviensek"-nek. Túlkerülünk ezzel a „királyi serviens" fogalmán, hogy meghatározzuk jogállásukat, kötelezettségüket. Megadja ez a vizsgálódás számára a biztos alapot az Aranybullában megszövegezett elvek, törekvések helyes értékelésére. Változás vagy a régi körülbástyázása, forradalom vagy csak reform, az eddigiek részletes kifejtése, módosítása, — kérdések, melyekre ez az összehasonlítás adja meg a legbiztosabb választ. Mi lehet a jelentése ennek a számunkra különösen hangzó kifejezésnek, hogy valaki a király házához, családi köréhez tartozik, ott örök szabadságot élvez, hogy a királyi udvarba szabadon bejárhat, s „inter aulicos" teljesít szolgálatot? A „servitium" nem lehet alsórendű, nem lehet közönséges, szolgáló népek kötelező szolgálata, — hiszen midőn „in domum suam" felvesz a király valakit, épp ez szűnik meg, az eddigi, sokszor udvari, szolgálat terhétől lesz mentes —2 hanem ellenkezőleg szabadság jegyében fogant. II. Endre egyik vitézét, aki a királyt mindenhová követte, ki udvarában élt, emeli fel famíliája tagjai közé.3

III. István ezt teszi Botus udvari szolgájával.4 A „família", „aula" emlegetése, azt 1 A szavak jelentésének értékváltozására v. ö. Hóman: A társadalmi osztályok Szent István államában (Békeíi-Emlékkönyv. 1912.). 2 1197: F. II. 308—9. 1.; 1204: Zimmermann. I. 7—8. 1.; 1224: Smiciklas. III. 238—40. 1. stb. lásd az eddig- felhozott adatokat. 3 1212: Soproni oki. I. 7—9. 1. * 1163—4: Η. ο. VI. 3—4. 1. A szolgáló népek jutalmazásának más módja az adományozás volt. Természetesen ez ritkábban történt, pl. 1270: W. VIII. 299. 1. halastavat ad •egyik hívének, ki „in domo nostra iugiter de nostro mandato in officio tauarnicatus,.." végzett szolgálatot.