Századok – 1927-1928
Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 243
A KIRÁLYI SERVIENSEK ÉS A Ρ ATRIMONI ÁLIS KIRÁLYSÁG. 245 dozói, a mi lesek, a ministeriálisok, az öregebb és a fiatalabb druzyna tagjai, ez a színes, a központi hatalommal más és más viszonyban lévő társadalom, egységes jogokat hordozó rendekké tömörült. A történelem új, dinamikus szemlélete, mely mindent a mozgás, a fejlődés ütemében gondol el, nálunk is új lehetőségeket teremtett. A királyi serviensek átértékelésében döntő hatással volt Szekfű kiváló munkája, a „Serviensek és familiárisok." Könyve elénktárta a középkori államélet egészen sajátos, elütő jellegét, mely legszebben épp a serviensek, familiárisok intézményében jut kifejezésre. Ez megadta az eszközt az új megoldáshoz. Már maga az elnevezés is arra indít, hogy a királyi servienseket a magánserviensek mintájára gondoljuk el. A királyi serviensek nem voltak nemesek, hanem királyi emberek, kik a királyt mint magánurat szolgálták. Ez a magánjogi viszony a bomlás folyamatában egyre gyöngült, úgy hogy a rendi társadalom kialakulása korában a királyi serviensek már a nemesség mellé sorakozhattak. A királyi serviensek, a várjobbágyok és más várispánsági népek, továbbá a csekélyszámú kisbirtokos-szabadok összeolvadásából alakult ki, született meg a később oly nagy szerepet játszó köznemesi rend. A részletekben azonban az egyes elméletek között nagy eltérések mutatkoztak. Erdélyi László1 a német ministerialis elméletet kísérelte meg, meglehetősen erőszakos módon, alkalmazni a magyar viszonyokra. Abból indult ki, hogy azok, kiket a XII. századbeli források servienseknek neveznek, szolgarendű népek voltak. Az Aranybullában szereplő „serviens regis" ősét tehát a várjobbágynál alacsonyabb fokon élő, a castrensis-hez közelálló szabadosban pillantja meg. Ezek a, királyi szabadosok hűbéri, katonai páncélos kötelezettségek vállalásával fokozatosan emelkedtek: 1217-től kezdve a szabad királyi serviensek, 1260-tól fogva a nemes királyi serviensek osztályába. Az Aranybulla küzdelmeiben le akarják vetni hűbéri kötelezettségeiket, hogy egyenlőkké váljanak a nemesekkel; ez azonban csak 1267-ben sikerült nekik. Ezért „az Aranybullát nem a magyar nemzet, vagy a nemesség vívta ki, hanem a serviensek, a ki-1 Anonymus korának társadalmi viszonyai. Tört. Szemle, 1944. 191—211. 1..; Árpádkori társadalomtörténetünk legkritikusabb kérdései (1915).; A tizenkét legkritikusabb kérdés (1917).
