Századok – 1927-1928
Értekezések - HORVÁTH JENŐ: Amerika és a magyar szabadságharc 231
238 HORVÁTH JENÖ. Clayton államtitkár elhatározásától és Mann küldetésétől tehát el kell választanunk és attól függetlennek kell tartanunk Damburghy őrnagy küldetését, amelyet eszerint nem lehet az amerikai misszió viszonzásának tekintenünk. Kossuth a debreceni függetlenségi nyilatkozat és kormányzóvá történt megválasztása után beállott változást a külföldi kormányoknál notifikálni akarván, természetszerűen Amerikáról sem feledkezett meg. Mivel pedig a notifikálás csak tőle magától indulhatott ki, arra sem a Teleki gróf vezetése alatt működő párizsi, sem pedig a Pulszky Ferenc vezetése alatt álló londoni magyar ügynökségeket, melyek Amerikával összeköttetésben állottak, nem használhatta fel. Csak így történhetett az, hogy Batthyány Kázmér gróf külügyminiszter 1849 június 15-én egy Budapesten felbukkant amerikai magyart, a magát őrnagynak nevező Damburgliy-Hamburger Edét (Edward Theodore Damburghy) látta el a vonatkozó utasításokkal, 17-én pedig megbízólevéllel, az Egyesült-Államok elnökéhez és államtitkárához. Hogy a választás nem volt szerencsés és hogy e fölött, Damburghy fellépése miatt, Magyarország angol barátai, közöttük Cobden is, megbotránkoztak, azt Pulszky emlékirataiból és Teleki leveleiből, kiket a gyámoltalan megjelenésű ember állandóan pénzért ostromolt, eddig is tudtuk.1 Nem ismertük azonban azokat a kiadatlan leveleket, melyekben Sumner Károly amerikai szenátornak Párizsban tartózkodó fivére, Sumner György, ki 1843-ban Magyarországon járt és a magyar politikai közélet vezetőembereit — köztük Széchenyit és Kossuthot is — jól ismerte, Damburghy-Hamburger ellen oly határozottan lépett sorompóba, hogy annak leszerelését ennek a közbelépésnek kell tulajdonítanunk. 1849 augusztus 12-én Teleki grófhoz intézett levelében ezen „alantas ember" visszatartására kérte a követet, nehogy az Amerikában a magyar ügynek ártalmára legyen, augusztus 16-án pedig Pulszkyt kérte meg, hogy ezt az embert, kinek társadalmi szokásai és értelmisége annyira korlátoltak, hogy őt minden befolyásos helyről kizárják és ennélfogva hazája becsü-1 Pulszky Ferenc: Életem és korom. II. kiadás. I. kötet. Budapest. 1884. 489. 1. A vonatkozó részleteket Pivány is leközölte. Századok XLIV. 1910. 499. 1.
