Századok – 1927-1928

Folyóiratszemle - Nyugat 202

TÖRTÉNETI IRODALOM. 203 zését β a forradalom két főhőséről jij, Steierénél kedvezőtlenebb, portrait-t fest. Görgey, szerinte, iszonyú energiájú, parancsoló egyéniség, de keserű és könyörtelen lélek, ki kezdettől fogva tervszerűen tört a diktatúra elnyerésére, katonagőgje s Kossuth megfélemlítésére irányuló törekvése kegyetlenségeket követtetett el vele. Kossuth, ki benne eleintén a neki meg nem adatott hidegvérüséget bámulta, gyanútlanul segítette elő emelkedését, de gyengébb akaratú s számítani nem tudó lévén, vele szemben csakhamar inferioritásba került. Hatvány Kossuthot Steiernél tehetetlenebbnek, naivabbnak, Görgeyt pedig intrikusnak tünteti fel, ki ok és szükség nélkül keserítette Kossuthot. A szabadságharc sorsát különben Hatvany szerint a két vezér egyetértése sem változtathatta volna meg. — Buday Dezső: Jókai lelke, irodalomtörténeti tanulmány. 7. szám: Bonkáló Sándor: Az orosz messziánizmus. Az orosz lélekben, ethnikumban rejlő azon sajátságot vizsgálja a szerző, hogy az oroszság magát az emberiség szempontjából fontos, megváltó szerepre elhivatottnak érzi. Ez ösztönnek két irányú megnyilvánulása figyelhető meg az orosz szellemtörténetben: egy konstruktív s egy romboló törekvés. A konstruktív-konzervatív β pravoszláv szellem Konstantinápoly török kézbe kerülése után született meg s az állam és egyház törekedett azt a lelkekben megszilárdítani, minthogy az a cárok imperiálizmusára nézve igen kedvező volt. (Ez a pravoszláv felfogás azonban egyúttal a nyugati, eretnek befolyások elől való elzárkózás iránti hajlamot is kifejlesztette). Az elhivatottság érzése vetette el másfelől a kommunisztikus gondolatok csiráit s hozta létre, táplálta azon hitet, hogy a bűnösnek tekintett nyugati civilizáció össze fog omolni, az erőszakosan is lerombolandó s akkor az oroszság fogja a maga krisztusi kultúráját az egész világra kiterjeszteni. Szerző szerint ebből sarjadt ki a bolsevista ideológia, melynek tehát, szerinte, mély gyökere van az orosz lélekben. 8—9. szám: Szilágyi Géza: Tolsztoj tragédiája: Pásztor Árpád könyvéről szól. — Révay József: Görög élet és műveltség. Kallós Ede könyvét ismerteti. 10—11. ,szám: Nagy Lajos: Materiálista lélektan. Gergő Endre munkájáról szól. 12—13. szám: Fenyő Miksa: Emlékbeszéd Chorin Ferencről. — Laczkó Géza: A flórenci Krisztus-könyve (Papini, Krisztus története). 16—17. szám: Fenyő Miksa: Anna Grigorijexna (Dosztojevszkij második házassága). — Elek Artúr: Bezerédi Gyula, nekrológ a jeles dekoratív- és portrait-szobrász elhúnyta alkalmából. — Elek Artúr: A Szépművészeti Múzeum harmadik Évkönyve, ismertetés. 18. szám: Fülöp-Miller fíené: Az ismeretlen Dosztojevszkij. A legújabban felfedezett Dosztojevszkij-kéziratok alapján rekonstruálja a róla, egyéniségéről, irodalmi koncepcióiról eddig alkotott képet. — F. M. Dosztojevszkij: Krisztusról. Jegyzőkönyveiben fennmaradt feljegyzés első neje halottas ágya mellől; e gondolatok későbbi munkáinak felfogásában, világnézeteiben erősen kiütköznek. 19. szám: Hammerschlag János: Bach művészete. — Bonkáló Sándor: Tolsztoj futása és halála. Tolsztoj Alexandra könyvével („Tolstojs Flucht und Tod") foglalkozik, mely Leó gróf élete végére vonatkozólag értékes adatokat tartalmaz. 20. szám: Fülöp-Miller René: Goncsarov plágiumvádja Turgenyev és Flaubert ellen. — Mezey Zsigmond: Goldmark Károly emlékiratai. — Elek Artúr: Izsó Miklós és négy mai művész (azi Ernszt-múzeum csoportos kiállításával kapcsolatban). — Elek Artúr: Stetka Gyula. Rövid megemlékezés Benczúr utolsó tanítványáról. 21. szám: Maxim Gorkij: Feljegyzések Tolsztoj feleségéről. — Osvát