Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Below; G. von: Der deutsche Staat des Mittelalters. Ism.: Váczy Péter 184

TÖRTÉNETI IRODALOM. 185 fogalmak segítségével ragadhatjuk meg a valóságot (108. 1.). A modern jogtudomány azonban a modern állami élet jelenségeivel foglalkozik, onnan szűri le fogalmait. Ezt a fogalmi apparátust a középkorra alkalmazni annyit tesz, mint a középkori államban keresni magát a modern államot. Szükségképen oda jutunk, hogy a középkor sajátos, egyedi lényege megközelíthetetlen marad számunkra, kicsúszik kezeink közül. Mert amennyire fontos a mai bürokratikus államszervezetben a magán- és közviszonyok elválasztása, annyira fontos volt a középkorban éppen e kettő összeolvasztása. A mérték maradéktalanul nem volt alkalmazható az egyes eseteknél, s ezzel az állam jelenlétének kimutatása áthághatatlan nehézségeket gördített Below útjába. Különben a „mérték" sem pontos: homályos, sokat vitatott kérdés ez ma is. Below kénytelen volt segítségül hívni vállalkozásához, mely hivatva volt igazságot szolgáltatni a „lenézett" középkornak, a modern jogtudományt, egész fogalmi állományát. Ezzel utat nyitott mindazon nehézségeknek, melyek krízisbe döntötték a modern jog- és államtudományt s mely a „normatív" és „szociológiai" irány harcában jut leginkább kifejezésre. Ameddig a jogtudomány csupán a modern viszonyok rajza, magyarázata akar lenni, áthidalhatatlan az a szakadék, mely közte és a történelem között tátong. De ilyen a helyzet a közgazdaságtanban is. Ez a kibékíthetetlen ellentét lépett mindig Below elé, midőn a részletekben akarta igazolni elméletét. Mint valami Janus-arc, ugyanaz a jelenség egyszer a magánjog, máskor a közjog álarcában tűnt elő s ilyenkor Below mégis csak kénytelen volt elismerni azt, ami ellen éppen küzdött Gierkével szemben, hogy t. i. „das öffentliche Recht privatrechtliche Formen annahm und zuletzt die öffentliche Gewalt ins Vermögensrecht eingebettet wurde" (289. 1.). Hiszen itt kell valahol keresni a középkor sajátos formáját, itt, ahol a közfunkciók magánjogi keretek között oldódtak meg, ahol fölfedezhetjük a középkori „Amt" egészen különös, minden modern bürokratizmustól elütő perszonális természetét, ami ránk nézve megfoghatatlan, idegen erőket sejtet. Below „görbe tükre" épp ezeket akarja elsikkasztani, a familiáris viszonyról nem mond semmit, a ..gratia" erejét nem hozza eléggé kapcsolatba a jogok és kötelességek különféle tarka fokozataival, rendi csoportok kialakulásával. Below sokszor, midőn „államosít", épp a lényegről tereli el a figyelmet, mert modern mintára „államosít". De igaza van s osztatlanul állt mellé mindenki, midőn hangoztatja, hogy a középkori német állam azért állam maradt s hogy Haller patrimoniális állama csak az elméletek világában létezik. „Unter patrimonialen Rechten verstehen wir solche, die am Grundbesitz haften, die der Inhaber deshalb hat, weil ihm ein bestimmter Grundbesitz zusteht" (312. 1.). Ilyen értelemben kétségtelenül a „patrimonialis" szó nem