Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Majarlaki Kiss Lajos: Adatok a tapolcai apátság történetéhez. Ism. P. A. 175

TÖRTÉNETI IRODALOM. 179 nyomorúság· és hontalanság· keserű kenyerét. London a központjuk, hol Kossuth dolgozik hihetetlen munkabírással. Merész terveket kovácsol, egyiket a másik után, hogyan tudná hazája sorsát európai kérdéssé tenni. Páratlan agitatórius ereje egész szervezetet pótol. Rengeteg cikket, levelet ír, hatalmas szónoklatokat és előadásokat tart rendkívüli hatással. Számkivetésének azonban gyöngéje is volt: nem vette ugyanis figyelembe a függetlenségi nyilatkozat keserves tapasztalatai után sem, hogy Ausztria fenntartása Anglia hivatalos álláspontja, amit Palmerston Perczel Mórnak is tudomására hoz. Eszerint az angol kormány minden magyar forradalmi mozgalmat ellenez, mert Ausztria nem élhet meg Magyarország nélkül; ellenben rajta lesz, hogy Magyarország alkotmányosan kormányoztassék. Éppúgy nem vette figyelembe Kossuth a Times-nak hozzá intézett nyilatkozatát, mely szerint „meg nem érthetjük, miért áldozzák fel angolok életüket oly népekért, melyek magukon segíteni nem tudnak". Viszont Andrássy Gyula gróf nyolcévi száműzetése alatt tisztába jött a reálpolitika lehetőségeivel. Tudomásul vette, hogy az emigráció törekvései komoly eredménnyel nem járhatnak, mert. a nyugateurópai államok szívesen felhasználják és kiaknázzák saját céljaik érdekében az esetleges magyar forradalmat, de a magyarságért áldozatot hozni nem hajlandók. Szerző az adatok egész tárháza alapján hatalmas, összefüggő képbe foglalja össze az emigráció mozaikját: a kockázatos terveket, a délibábos optimizmust, majd a szárnyaszegett reménykedést, az egymás közt folyt civódásokat, a honvágyat, egyesek nyomorát, mások — szerencsére kevés akadt ilyen — aljas kémkedését Bécs zsoldjában, végül azt a nagyarányú tevékenységet, mellyel élő szóval és tollal, de ha kellett és lehetett, karddal is szolgálták a független Magyarország gondolatát és ezzel Nyugat-Európában felszínen tartották a magyar kérdést. (IX. rész.) Különálló fejezetet tölt be az 1849-től 1859-ig terjedő 10 év gazdasági és társadalmi életének rajza. Mintaszerű feldolgozásban tárul fel előttünk a területi és népességi megoszlás, a magyarság aránya és viszonylag kedvezőbb szaporodása, a termőföld mennyisége, a mívelési ágak szerinti tagozódása, a termések átlagos pénzértéke. A földmívelés még igen kezdetleges. A munkabér alacsony. A termelés tehát olcsó, de néhány szerencsés év után a rossz termések, a rendkívül súlyos adóterhek, a rossz közlekedési viszonyok, az általános pangás és pénzhiány, a hitelügy szervezetlensége, a földtehermentesítés során az államhatalom részéről tanúsított önkény „a régi birtokos osztályt lassan, de biztosan vezették a katasztrófa felé", anélkül, hogy a földreform áldást hozott volna mindjárt a birtokos elemre. A javulás itt is későn következett be és meglehetős áldozatokat követelt. Hasonlóképen fejletlen az ipar és kereskedelem. A kormány részéről tör-12»