Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Majarlaki Kiss Lajos: Adatok a tapolcai apátság történetéhez. Ism. P. A. 175

TÖRTÉNETI IRODALOM. 177 határozás, mellyel a monarchia a háborút elkerülte ugyan, de fegyveres semlegessége és a dunai fejedelemségek megszállása által még mélyebbre süllyedt a pénzügyi nyomorúságban, sőt — ami még végzetesebb volt — magatartásával maga ellen ingerelte Oroszországot és elhidegítette Poroszországot, anélkül, hogy megnyerte volna a nyugati hatalmak rokonszenvét. így juttatta Ausztriát a magyarságot elnyomó és a magyarság fölkelésétől félő politikája furcsa semlegességbe és emiatt külpolitikai elszigeteltségébe. Ezt az elszigeteltséget az intéző körök vették észre legutoljára. Sőt fényes sikereikről még akkor is meg voltak győződve, mikor francia nyo másra kénytelenek voltak kiüríteni a dunai fejedelemségeket, melyeknek egyesítése mögött éppúgy III. Napoleon állott, mint az olasz egységi törekvések mögött. A hivatalos Ausztria naiv önelégültségének beszédes bizonyítéka az 1857-ben megjelent hírhedt Rückblick. Ez a hivalkodó önelégültség azonban jó volt annyiból, hogy a helyzet látszólagos megszilárdulása alkalmat adott a kormánynak az elnyomás némi enyhítésére, mire mindjárt elevenebben kezdett lüktetni a nemzeti érzés, bár egyelőre csupán az irodalmi, a tudományos és a társadalmi élet terén. De hogy még így is milyen nehézségekkel kellett nemzetünknek megküzdenie, azt mutatja pl. az osztrák kormánynak az Akadémiá val széniben tanúsított magatartása. Ferenc Józsefnek azidőkbeli felfogását leghívebben az első magyarországi körútját előkészítő miniszteri értekezleten kifejtett álláspontja világítja meg: egyfelől ragaszkodni a fennálló kormányzati rendhez, másfelől megadni olyan apróbb kedvezményeket, melyek ama bizonyos kormányzati elvekkel összeegyeztethetők voltak. Ehhez képest tagadta meg a császár a konzervatívok kérvényének elfogadását. Majd végleg összetörte a nemzet reményeit az 1857 szept. 9-én kiadott, a kormányzat addigi alapelveinek sértetlen fenntartását hirdető laxenburgi kézirat. Közben „a közigazgatás nagy gépezete változatlanul működött tovább, zakatolt és szórta az üres szalmát", bár egyik-másik kormányzati elhatározás fontos igazságügyi, közigazgatási, közgazdasági, vízszabályozási, közlekedési, tanügyi stb. reformokat léptetett életbe, melyek közül némelyiket utóbb a magyar kormányok is magukévá tettek. Általában az összes reformok és intézkedések egy nagy németnyelvű és katholikus vallású birodalom megteremtésének célját szolgálták. Ez az elgondolás volt alapja főleg azoknak az iskolaügyi rendelkezéseknek, melyekhez hasonlókat mostanság az ú. n. utódállamok adnak ki magyar alattvalóik ellen és a konkordátumnak, mely szentesített magyar törvényeket helyezett egyszerűen hatályon kívül s ezzel „gyökerében támadta meg a magyar közjogot". Ezért fordult Századok, 1927. IV—VI. füzet. 12