Századok – 1927-1928

Értekezések - KMOSKÓ MIHÁLY: Gardizi a törökökről 149

166 KMOSKÓ .MIHÁLY. nagyszámú nép, ruházatuk az arabok ruhájához hasonlít, turbán, ing és mellény dolgában; van keresetük, vetéseik és veteményeik ; vannak szőlőik is, mert náluk a víz a föld felszínén folyik és földalatti öntözőcsatornáik nincsenek. Azt mondják, hogy számuk a rúm-hoz képest nagy s ezektől külön nemzetet képeznek. Áruforgalmuk java része az arabokkal bonyolódik le. És az a folyó, amely a magyaroktól jobbra van,1 a saqláb felé halad s onnan a Khazar tengerbe szakad,2 s az a folyó mind a két folyónál nagyobb. A magyarok tartománya csupa fa és láp és földje nedves. Ők mind a szlávokat igázzák le s a szlávokra állandóan terményadókat rónak ki s őket öszvéreiknek tekintik.3 A magyarok tüzimádók s a γuzz, saqláb és rûs ellen vonulva onnan rabszolgákat hoznak, a rúm-hoz viszik és eladják. Ezek a magyarok jó külsejű, tekintélyes emberek. Ruházatuk brokát, fegyvereik ezüstösek és gyöngyökkel kirakvák. Állandóan portyázó háborúkba indulnak a saqlábiján ellen. A magyaroktól a saqláb-ig tíz napi út van. A saqláb bambái között van egy város, amelyet Wántítnak hívnak" stb. Gardîzî előadását eleddig a magyarság honfoglaláselőtti lakóhelyeire vonatkoztatták. Senki sem akarta tudomásul venni, hogy Gardîzî-nek tudomása volt arról, hogy a magyarság a keresztény hitre tért át, amint azt a szöveg napnál világosabban megmondja. Az az állítása, hogy a magyarság keresztény a korhelyek târkârân között, nem más mint a forrásszöveg turkán olvasásának szójátékszerű kifigurázása. Megteszi azt szerzőnk a bolgárokkal is, akiket egy helyen badkárán, „gonosztevők" néven emleget. A mondottak után nyilvánvaló, hogy a szerző maga a magyarság alatt a mai Magyarország területén lakó keresztény magyarokat értette, következőleg leírását a mai Magyarországra kell vonatkoztatnunk, hacsak evidens okok előadásának ezt az értelmezését ki nem zárják. Ilyen okok azonban nincsenek, sőt előadásának nagy része csak is a mai Magyarországra illik. Ilyen pl. a két folyó leírása, amelyek közében a magyarság lakik, országuk fás és mocsaras mivolta, az a bizonyos Nandur, amelyet már Melich János barátom zseniális intuícióval azonosított Belgrád régi nevével, Nándorfehérvárral. És tényleg a szöveg elő-1 Ε mondat után, amint az összefüggés mutatja, valami kimaradt. 2 A Volga; a szöveg az uralvidéki Magna Hungaria leírásának romja. 3 Itt végződik az az interpolatio, amelyet Gaihání lbn Xord. szövegébe iktatott.