Századok – 1927-1928
Értekezések - KMOSKÓ MIHÁLY: Gardizi a törökökről 149
164 KMOSKÓ MIHALY. totta ki s azokon épült fel, tehát valószínű, hogy az ő előadása képezte alapját a déloroszországi népek leírásának is. Mert ha Raverty idézetei alapján beigazolást nyert, hogy Ibn Xordâdbeh a középázsiai törökök kimerítő ismertetését adta, valószínű, hogy előadása folytatásaképen a déloroszországi népekre tért át, úgy amint azt Gaihání-nál is konstatálhatjuk. Ez volna a második következtetés, amelyet Raverty idézetei alapján levonhatunk. Nyilvánvaló tehát, hogy Ibn Xordâdbeh munkájának Raverty által használt kézirata a magyar őstörténet szempontjából rendkívül fontos és becses munka, amelyet érdemes volna a legnagyobb áldozatok árán is előkeríteni. Ha annak idején de Goeje erre a munkára figyelmessé lett volna téve, biztosra vehetjük, hogy a fáradhatlan leydeni orientalista hamarosan ráakadt volna, mert akkor még Raverty élt. Sajnos, ez az ember a Tabakät-i-Nä.nrt jegyzeteiben feldolgozott keleti kéziratok lelhelyét sehol sem tünteti fel s így Ibn Xordâdbeh ezt a bővebb szövegét megtalálni nem lesz könnyű feladat. Annyi bizonyos, hogy e munka európai könyvtárakban nincs meg, tehát csakis valami indiai könyvtárban lappanghat, ahol az őrnagy abban az időben használhatta, amikor mint aktív katonatiszt Indiában szolgált. Magától értetődik, hogy a szükséges lépések már is megtörténtek, hogy e fontos kézirat holléte megállapítást nyerjen; lesz-e ennek a demarche-nak eredménye, csak a jó Isten tudja. A mondottak alapján nyilvánvaló, hogy Gardîzî munkájában három adatréteg lehetőségével kell számolnunk: olyanokkal, amelyek Ibn Xordâdbeh munkájára vezethetők ^vissza és a honfoglalás idejénél régibbek, másodszor Gaiháni munkájából származó adatokkal, amelyek a honfoglalás után két évtizeddel Íródtak, végül olyanokkal, amelyek forrását nem ismerjük s amelyek esetleg a szerző XI. századbeli személyes értesüléseit tükröztetik vissza. De számolnunk kell még egy más lehetőséggel is, t, i. azzal, hogy Gardîzî szövege sem reprodukálja forrásai előadását a maga egészében, hanem ő is rövidít, hogy pedig egyes esetekben mennyire rövidít, mutatja a Khínáról szóló leírás,-amelynek egy sokkal hosszabb párhuzamos szövege maradt fenn Mutahhar b. Táhir al-Maqdisî Kitâb al-bad' wa-t-ta'ríx („a kezdet s a történelem könyve") c. munkájának ethnographiai és földrajzi részében.1 1 ed. Huart, IV, 19. ' ' '* "·' · " '
