Századok – 1925-1926

Értekezések - HERZOG JÓZSEF: A m. kir. hitelfőpénztár megszervezése és működése Mária Terézia korában - 160

180 TÖRTÉNETI IRODALOM. 180-zeum tisztviselői a gondjaikra bízott elzárt anyagból, a főigazgató a Múzeum új szerzeményeiből rendeznek. Ezzel párhuzamosan szinte szakadatlan a rendezés és átcsoportosítás munkája, amelynek eredményei a legutóbbi évkörben a Szépművészeti Múzeum keretében megnyílt új osztályok s a Múzeummal társult és 1923-ban megnyílt újjászervezett gyűjtemények. Az antik gyűjtemények mintaszerű rendezéséről ennek vezetője Hehler Antal külön cikkben számol be igen tanulságosan. A modern képtár gyökeres átcsoportosításáról, a régi képtárban történt változásokról, a FeUnnczi Takács Zoltán igazgatása alatt álló Történelmi Képcsarnok s a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum megnyitásáról a főigazgatói jelentés számol be. Kiemelendőnek tartjuk, hogy mind a Szépművészeti Múzeumban bemutatott időszaki kiállításokról amelyeket többnyire Hoffmann Edit rendezett, mind az 1923-ban megnyílt két múzeumról nyomtatott katalógusok is készültek. A múzeum anyagával kapcsolatos művészettörténelmi tanulmányok sorozatát W. Amelung, a. római német Institut igazgatója nyitja meg „Phitonnak felajánlott fogadalmi dombormű a Szépművészeti Múzeumban" című érdekes cikkével. Ennek a domborműnek a töredéke a római Palazzo Farneséből származik s az Arndt-gyüjteménnyel került Múzeumunkba, Amelung a római Vatikán antik gyűjteményében megtalálta a Kr. u. a II. század végéről való kisázsiai márvány dombormű másik, nagyobb felét s a kettő gipszmásolatainak egybeillesztése, régi rajzok és írott adatok alapján ikonográfiái és műtörténelmi szempontból pontosan meghatározza az antik művészet ez érdekes emlékét. Hasonló meghatározást közöl a múzeumban levő s görög és amazon párviadalát ábrázoló tarentumi mészkőreliefről Hehler Antal, aki egy másik cikkében az antik művészetnek Leonardóra gyakorolt hatásáról értekezik igen tanulságosan a mester eredeti rajzainak és néhány antik emléknek egybevetésével. Lederer Sándor az olasz reneszánsz festészet nemrégiben elhúnyt legkiválóbb magyar ismerője, a múzeum sajátságos Krisztus-ábrázolásáról, a Volto Santo-ról, melyet Pulszhy Károly értékes vásárlásainak köszönhetünk, megállapítja, hogy Piero di Cosimo, a jeles firenzei mester munkája. Pigler Andor, fiatalabb műtörténetírónemzedékünk e kiváló képviselője Guido Eeni két eredeti rajzát határozza meg a múzeum gazdag grafikai anyagából, F. Takács Zoltán Munkácsy ifjúkoráról szóló s a mester életrajzához hézagpótló jegyzetein kívül, a Hopp-Múzeum keletázsiai kristályfaragványait ismerteti írásban és képben. Magyarország műemlékeivel három tanulmány foglalkozik az Évkönyv III. kötetében. Divald Kornél „Felső-Magyarország gótikus szárnyasoltárairól" című cikkében kutatásairól közöl rövid összefoglalást, amelyeket a mai Szlovenszkóban községről-községre járva húsz éven át folytatott. Ezek eredménye •csak műemlékstatisztikai szempontból értékes. Az általa fel-