Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Kötzschke; Rudolf: Allgemeine Wirtschaftsgeschichte des Mittelalters. Ism. Váczy Péter 866

872 TÖRTÉNETI IRODALOM. 872 Benedetto Croce: Storia del Regno di Napoli. Bari. 1925.. XI. 410. 1. Croce neve fogalom Olaszországban, sőt híre mint esztétikusé messze túlterjed hazája határain is. Ő azonban nemcsak esztétikus, hanem kiválónak bizonyult mint történetfilozófus is. Ez a munkája — címe után ítélve — történelem, de a valóságban több mint történeti tények egyszerű regisztrálása. Maga mondja hogy e cím alatt a La Critica-ban megjelent cikkeit foglalta össze s a cím megválasztásával le akarta szögezni annak szükségességét, „hogy a politikai történeti tanulmányok is megszabaduljanak a történetírás régi eszményétől, mely mintegy prózai költeménynek" fogja fel a történelmet. Ö nem akar elbeszélni százszor hallott eseményeket, hanem a filozófus szemével nézi az állam életét, beszámol az egyes korszakokban az államélet szerveiről és életjelenségeiről, azaz megírja Nápoly életrajzát. A bevezetésben bevallja, hogy könyvei rendezése közben kezébe ke"rült Enrico Cenni: Studí sul diritto pubblico című műve, ez nyitotta fel szemét és ez volt kalauza Dél-Itália történeti rejtélyeinek megfejtésében. Az alapfogalmak és előzmények előrebocsátása után négy fejezetben rajzolja az állam életét a századok folyamán. Az I. fejezet az autonom állam berendezését tárgyalja, a II-ikban Nápolynak, a „Viceregno"-nak történetét adja, a III-ikban a belső forrongást és reformmozgalmat s a birodalom helyreállítását festi, míg a IV. fejezet a forradalmakról és a birodalomnak az olasz királyságba való beolvadásáról szól. Az egyes fejezetekben kiterjeszkedik a politikai, szociális, gazdasági és kulturális jelenségekre, de minél inkább közeledünk a legújabb korhoz s minél inkább veszít az állam kulturális jelentőségéből, annál inkább előtérbe lép a politicum. Legérdekesebb az T. fejezet, hol az államépület kiépítését, az egyes szervek működését, a népnek és a nemességnek jellemét mesteri kézzel rajzolja. Érdekes a II. fejezetben az a megállapítás, amely szerint a hosszú spanyol uralomnak kormány kettős tevékenysége volt az oka: az ország védelme és a mindig lázongó bárók leigázása. Ezeket a bárókat részint az erőskezű királyoktól való félelem, részint királyuk mint császár (V. Károly) és óriási birodalom ura iránt való tisztelet tartotta féken. Ezzel függ össze a nemesség süllyedése. A hanyatló nemesség a kormánnyal tart a nép ellen, de a kormány győzelme után a népnek kedvez, s ez az eljárás a megsértett nemességben a független állam eszméjét érleli meg s a Macchia-féle összeesküvéshez vezet. Célját nem éri el; új nemzet alakul ki, mely nem foglalja magában az ország egész lakosságát, hanem főleg az intellektuelleket, a középosztályt, míg a kimaradt nemesség Bourbon