Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Isoz Kálmán: Buda és Pest zenei művelődése. Ism. Lajtha László 851

852 TÖRTÉNETI IRODALOM. 852 jelenti, hogy általános kultúrhistóriai keretet kell adni minden zenetörténeti kor vagy tény beállításának. Ez azt is jelenti, hogy az óriási tárgykörű kultúrhistória új fejezetekre fog bomlani. Így született meg az új tudomány, a zenére vonatkozó kultúrhistóriai adatok egységes összefoglalása: a zenei kultúrhistória. Ez a tudomány nem az egyes művészek alkotásának zenei méltatásával, szakszerű boncolásával, stíluskritikájával fog foglalkozni, hanem a zenei életet egy egységnek fogva fel, részint korbeli elhelyezkedését, részint meg létének társadalmi, anyagi és szellemi feltételeit vizsgálja. Az ilyen fajtájú kutatás tehát elsősorban nem azt keresi, hogy a, komponista vagy hangszerkészítő jó vagy rossz opust csinált-e, hanem azt, milyen létfeltételek között éltek, volt-e célúk, milyen tekintélyű s rangá polgárai voltak a társadalomnak, milyen szellemi szinten állottak — egyszóval milyen emberek voltak. Ebből a szempontból a nagy zeneszerzővel egyenrangú fontosságú a nagy közönség. Milyen muzsikát szeretett, miket hallgathatott meg. milyen összetételű volt. Az oly zenetörténetnek, amely évszázadokat tárgyalva, mind e szempontokat fel akarná ölelni, nagy enciklopédiaterjedelműnek kellene lennie. Ε túl nagy terjedelme miatt meg már áttekinthetetlenné válna. Ezért szakad el a zenehistóriától a zenei kultúrhistória. Örömmel kell üdvözölni minden magyar zenetörténeti munkát, olyan kevés akad, de különös örömmel köszöntjük Isoz Kálmán könyvében a szegényes magyar zenetudomány egyik új ágának, a zenei kultúrhistóriának egyik alapvető s jelentős dokumentumát. Isoz az 1686-os esztendővel kezdi művét. Buda és Pest a török kiűzése után. A felszabadított, de egyszersmind elpusztult város leírásával indul a könyv. Szemünk előtt támad fel újra az élet, az építkezés. Eltakarítják a romokat, szorgos munka mindenfelé s látjuk, hogy jönnek már nemsokára a művészetek első fecskéi is. Legelőször az egyház szolgálatában jelentkeznek egyenkint a bátortalanul a muzsikusok, de a zeneoktatók, a polgárok világi szórakozását szolgáló zenészek s a hangszerkészítők sem váratnak sokáig magukra. Majd mind bevándorolt német, de akad közöttük magyar, sőt nemesi származású is. Az idegenek állandóan megtelepednek, polgárjogot kérnek és kapnak, összeházasodnak, belekeverednek a két, testvérváros lakosai közé. Nem célom a könyv egész tartalmát elmondani. Nem kísérem itt végig a muzsikus társadalom küszködéseit, anyagi harcait, lassú s először csak egyéni megbecsülését, művészi s szociális törekvéseit az első nagy hangversenyekig, az első színházi előadásig. Különösen ki kell emelnem azonban, hogy milyen színesen, elevenen támad fel az olvasó előtt az egész, regényes kor, amely minden maga-