Századok – 1925-1926

Értekezések - BARTONIEK EMMA: Az Árpádok trónöröklési joga 785

824 liARTONIEK EMMA. XII. században, nevezetesen II. Géza óta, s a XIII. században a primogeniturát kell uralkodó szokásnak tekintenünk. Ezt az eredményt a történeti tények, s a korabeliek jogi meggyőződését kétségtelenül hagyományozó különböző természetű forráshelyek kölcsönös interpretációjából nyertük. Hogy ez lehetséges volt, az a forráskritika újabb eredményeinek köszönhető. Történettudományunk módszerének kifejlődésével tisztázódott kútfőink forrásértéke, s ezekből viszont új fény derül •— egész természetesen — történetünk sok olyan kérdésére is, melyek eddig homályosak voltak. Deák Ferenc a magyar trónöröklés Árpád-kori állapotát még „a mult idők homályával födve" látta, melynek felderítését ő még nem látta könnyűnek, s nem is tartotta bebizonyíthatónak azt, hogy a fiágban öröklő Árpádnemzetség számára meg volt-e határozottan állapítva az öröklési rend. Hogy azóta történettudományunk mennyit haladt, mutatják példáid a forrásainkat tisztázó eredmények, melyek a trónöröklés kérdése felett lebegő Árpád-kori homályt is egymásután eloszlatják. * A fent kimutatott öröklési rend azonban nem működött automatikusan: az Árpád-kori senioratu's és primogenitura szerinti öröklés szokása nem volt I. Lipót öröklési törvénye, s nem volt III. Károly pragmatica sanctiója. Itt kellett még valaki részéről valamiféle pozitiv akaratnyilvánításnak történnie, a koronázás ekkor még nem sokat mondó, s inkább egyházi jelentőségű szertár^ tásán kívül, mely az uralkodó nemzetségnek a fent vázolt öröklési rend által kijelölt tagját a jogos öröklőnek nyilvánította.1 1 Még· az olyan notóriusán örökös, Capet Hugótól a forradalomig egyugyanazon családban a primogenitura szerint örökletes monarchiában is, mint Franciaország, fennmaradtak bizonyos ilyen természetű formaságok az Újkorban is. Az Árpádok kortársaiként uralkodott francia királyok pedig, noha az elsőszülött üúk szakadatlan sorozata bírta ekkor Franciaország trónját, mindig szükségesnek tartották utódjuknak elismertetését és megkoronáztatását. (A mi viszonyainkkal nehezen összehasonlítható, lényegében választó német királyságról nem szólhatunk.) Ld. ehhez Schreuer H.: Die rechtlichen Grundgedanken der französischen Königskrönung. Weimar, 1911. § 5. kül. 22—30. 11., és Holtzmanny Französische Verfassungsgeschichte.