Századok – 1925-1926

Értekezések - BARTONIEK EMMA: Az Árpádok trónöröklési joga 785

814 liARTONIEK EMMA. IV. Béla ifjabb királyi oklevelei nomen cum titulojában aztán állandósul, de már nem — mint első okleveleiben — a pontatlan „filius", hanem a szabatos, minden félreértést kizáró „primogenitus" formula, még pedig 1222.1 óta. Követi példáját fia, Y. István is, első ifjabb királyi okleveleiben 1257-től 1261-ig általában ezt a formulát használva, mely mellett azonban 1262-ben sűrűn kezd szerepelni a „Kex iunior" cím, hogy 1263-tól kezdve, egyeduralomra jusson.2

IV. Béla már 1244-ben nevezi így fiát, pedig csak 1245-ben koronáztatta meg. (C. D. IV/1. 401. 1., Wenczel VII. 158. 1.) 1248-ban aztán „primogenitus rex" az apja által használt címe. (Wenczel VII. 263). Mindaz tehát, amit a tényekből kihámozhatunk, megerősíti azt, amit a fent tárgyalt gesta- és oklevélnyilatkozatok hagyományoztak. ] I. Géza az első uralkodó, aki békén veszi át az uralmat apjától, s akitől kezdve — a II. László és IV. István-féle kísérlet leszámításásával — az első királyi nemzetség elsőszülöttei csaknem szakadatlanul követik egymást a királyságban. Hogy II. Gézában mennyire tudatos primogenitura adta joga, azt vallják fentidézett oklevelei, s az őt dicsőítő, hozzá közel álló s az ö uralkodása alatt készült Gestafolytatás Kálmánra vonatkozó jelentése. Ε mozzanatok meglepő egyidejűsége alapján leghelyesebb, ha a primogeniturát, mint az öröklésnek elismert, tudatos és gyakorolt rendjét II. Géza király uralomrajutásához kapcsoljuk. Már Pauler Gyula megállapította e rendszerváltozást, a primogenitura kezdetét II. Géza korára, teljes uralomrajutását a XIII. századra szögezve le.3 De az ö felfogása nem tudott egyeduralomra jutni. Részben, mert azt nem dolgozta ki s azt úgy kell kihámozni könyve ada-1 Első mit ismerek 1222-ből, Wenzel i. h. I. 240. 1., utána 1224-ből. Fejér: C. D. III/l.; 445., a magyar püspökök 1223-ban, u. o. III/L; 414. a pápa pedig már 1217-ben. III. Honorius írja I. Andrásnak: primogenito tuo (ekkor Béla még nem kriály) III/l. 189; 1222-ben u. o. 388. 1. — 1224-ben u. o. 433. 1. 2 Rex primogenitus a címe V. Istvánnak, 1257-től pl.: Fejér, C. D. IV/2. 434. 1., Wenzel, Árp. Új Ok.-tár XI. 440. 1.; 1259-ben: Wenzel, i. h. VII/2. 506, 507. és 508. 11. 1261: Cod. Dipl. IV/3, 49, 51.; 1262: u. ο. 67. és 77. 11. Rex iunior már Cod. dipl. IV/3, 69, 79. 1262; 1263: u. o. 152, 153, 154, 155, 156, 158. 11. 3 Ld. Pauler Gyula: A magyar nemzet története. Első kiadás 1893. I. köt.. 382. 1. Második kiadás 1899. I. köt., 295. 1.