Századok – 1925-1926

Értekezések - BARTONIEK EMMA: Az Árpádok trónöröklési joga 785

AZ ÁRPÁDOK TRÓNÖRÖKLÉSI JOGA. 809· lési rendről. A Szent László-kori író következetes a szeniorátushoz (Levente—András, Béla—Salamon, Géza—Salamon), míg a II. Géza-kori átdolgozó és continuator ragaszkodik a primogeniturához s ahol az elsőszülöttségi jogot nem tudja meggyőződésének megfelelően értékesíteni, ott a „jure" általános kitételbe burkolózva, az öröklési jog említése elől kitér. Kiegészíti e II. Géza-kori história jelentését Kálmán elsőszülöttségi jogáról egy másik, szintén II. Géza-kori, még pedig a királyi kancelláriából, tehát egyenest a királyi udvarból származó, hogy úgy mondjam, hivatalos nyilatkozat. Már II. István, sőt egy esetben II. Béla is oklevele nomen cum titulojában „filius Colomanni regis ,.respective „filius Almi ducis" címezi magát.1 Ez a formula II. Géza okleveleiben kibővül egy másik formulával, mely kétségtelenné teszi, hogy ez a királyunkuraim,át elsőszülöttségi jogára alapítja.2

A formula a következő: Ego Geisa secundus Rex seeundi Belae Regis filius sceptra paterni regni, scilicet Hungarie... iure hereditaria optinens3 1151-ből vagy talán még 1142-ből,

4 a trauiaknak adott privilégiumban, s ugyanez a formula megvan az 1148-i, a budai egyháznak szóló adománylevél nomen cum titulo-jában. ' Az 1158-i, —· melyre a XVIII. századi történettudósok szintén hivatkoztak — hamis, (Szentpétery, i. li. 32. 1. 93. sz. közölve pl. Fejér, C. D. II. 147—151. 1.) benne maga az öröklési formula is teljesen eltérő az előbbi kettőtől. 1 II. István 1124-ból Spalato számára, Fejér CD. II. 80. Szentpétery i. m. 51. sz. — II. Béla 1138-ból, a dömösi egyháznak. Fejér CD. II. 94. — Szentpétery, 63. sz. - Ez a kérdés irodalmának egy igen régi megállapítása, már a XVIII. század nagy történettudósai: Pray, Cornides és mások összegyűjtötték e helyeket. 3 Fejér C. D. II. 130. Ld. Szentpétery. 79. sz. 4 I d. Szentpétery. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke, Budapest, 1923. I. 27. 1. 79. sz. 5 Ld. u. o. 26—7. 1. 77. sz. és Fejér. Cod. Dipl. II. 129. 1. Ennek hitelességét Salamon Ferenc kétségbe vonta (Budapest története, III. 17.) de Pauler, (i. m. I. 451.) az ő érveit nem fogadja el. Szintúgy Szentpétery is hitelesnek tartja (i. h.), Salamon érvelése valóban nagyon erőltetett, pl. a Tonya nevű halászó helyre vonatkozóan. Az oklevél hamis volta mellett éppen ez öröklési formulát is felsorolja, mint amely magyar királyi oklevélben ez időben nem fordul elő. Figyelmét elkerülte az előbb idézett traui oklevél, mely e részt szórói-szóra egyezik a budaival.