Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Pressburg; Die zweihundertjährige Dreifaltigkeitskirche in –; lásd Dreifaltigkeitskirche alatt. - Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai. I. kötet. Ism. Major Ervin 73

50 TÖRTÉNETI IRODALOM. 73 Κ. Krofta: Konec starého Uherska. (A régi Magyarország vége). Pozsony, 1924. Ez a munka, mely a pozsonyi Komensky-egyetem gyűjteményes kiadványai között jelent meg, bár cseh szemüvegen át keresi azokat az okokat, amelyek az integer Magyarország államépülete megdőléséhez vezettek, mégis sok érdekes,, azonban egyoldalú következtetést tartalmaz. Szerzője, volt prágai egyetemi tanár, ezidőszearint béési cseh követ azt állítja, hogy a Szerbia elleni hadjáratnak mozgató rúgó ja a volt monarchia balkáni politikája volt, amelyet elsősorban mennyiben felelős a magyarság a háború terjedelméért és tartamáért. Foglalkozik Szilassy és Wekerle törekvéseivel, majd arra a kérdésre keres választ, hogy mennyiben volt részük a magyaroknak a monarchia vereségében? Szerinte annyiban, hogy kellő időben nem voltunk kaphatók területi engedményekre. A szerző végkövetkeztetése szerint azonban a legyőzött Magyarország sem hullott volna széjjel darabokra, ha belpolitikailag nem lett volna súlyosan beteg. A nemzetiségi problémán kívül Magyarország feudális alkotmánya volt az egyik ok; a magyar nép Krofta szerint 1918-ig Európa egyik legelhanyagoltabb és legjobban magára hagyatott népe volt. Végül belátja, hogy Tisza nem volt az a háborús uszító, mint amilyennek híresztelték. Podhradszky György dr. Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai. Budapest, a Magyar Néprajzi Társaság Könyvtára, I. kötet. A. „Studium" kiadása 8°, (VIII+) 311 1. A tudós szerzőnek közel két évtizedes choreográfiai és művelődéstörténeti munkássága után nagy várakozással fogadtuk ezt a művét, s reméltük, hogy abban kutatásainak eredményét kellő kritikával foglalta össze. A munka azonban nem elégítette ki minden tekintetben a megjelenéséhez fűzött reményeket, aminek oka eg-yrészt az (s erről a szerző nem tehet), hogy csak látszólag állott rendelkezésére sok adat, mert számos táncnál (darútánc, fáklyatánc, rókatánc stb.) nem volt módjában, hogy egy-két adatnál többet közöljön, s ezáltal a munka mozaikszerűvé vált. Másrészt a nagyszabású munkán határozottan észrevehető, hogy szerzője nem egyúttal zenehistórikus. A magyar tánc és magyar zene története nem választhatók el annyira egymástól, mint a hogy azt szerzőnk teszi. Ha a modern táncoknak nem is —, de a népi táncoknak mindenkor integráns része volt az ének és a hangszeres kíséret, és a magyar tánc története szorosan összeforrt a magyar zene történetével. És éppen ezért, mivel a szerző nem egyszersmind muzsikus is, a mű hangjegy-mellékletei nem hogy emelnék a könyv nívóját, hanem inkább hátrányára válnak s bátran elmaradhattak volna.