Századok – 1925-1926
Értekezések - BARTONIEK EMMA: Az Árpádok trónöröklési joga 785
AZ ÁRPÁDOK TRÓNÖRÖKLÉSI JOGA. 799· tulajdonítja, noha — saját szavai szerint — a választás megtörténtét nem lehet minden esetben a forrásokkal bizonyítani. A nemzet választásában azonban, szerinte kötve volt az Árpád-nemzetséghez. Egyik dolgozat sem hozott sem új forrásokat, sem célravezető új megoldási eszközöket. Ferdinandy kifejezetten Cziráky-1 követi, Fraknói dolgozási módjának is van — noha általa nem ismert és fel nem használt — előzménye a XVIII. században.1 Ebből az alkalomból publikálta Domanovszky már régebb óta nyert eredményeit e kérdésre vonatkozóan. Forráskritikailag elemezve a testvéröröklést hagyományozó Kinnamost, s a XI. század seniorátusi öröklési eseteit elbeszélő krónikák megfelelő helyeit, a külföldi trónöröklési jogot is belevonva fejtegetéseibe, megállapítja, hogy a felnőtt fiú mindig örökölt apja után, s egyben a királyválasztást helyes értékére redukálva, a forrásokból mást, mint elismerést, consensust, nem tart megállapíthatónak. A kérdés megoldásában pedig -— szemben a két előtte szóló meglehetősen meddő, bár érdekes szempontokat is felvető fejtegetéseivel — fordulatot hozott annak megállapításával, hogy a trónbetöltésnél a királyi nemzetség hagyományai érvényesültek, s hogy e kérdés vizsgálatában elsőnek használta a modern történettudomány forráskritikai módszerét. Ezzel befejeztük e kérdés irodalmának ismertetését a XVI. század elejétől a mai napig, mert az 1918 óta megjelent e tárgyú művek kívül esnek dolgozatunk körén, részben politikai célzataik miatt, részben pedig, mert az Árpád-korral csak egész mellékesen foglalkoznak. Még 1917-ben jelent meg Csekey István terjedelmes munkája, mely az eddigi eredmények összefoglalásával, az Árpádnem örökös jogába oltott választás mellett foglal állást. * így áttekintve a kérdés irodalomtörténetét, e probléma sarkpontját abban látjuk, hogy a tények s az azokból vonható következtetések mellett azt is kell kutatni, vájjon a tények által mutatott öröklési rend valóban tudatos-e azokban, kiktől a trón betöltése: az utód sze-1 Grossing próbálja pusztán az egymásra következésekből megoldani e kérdést, bár valóban nebéz nagyobb különbséget találni két jellem közt, mint amilyen a tudós főpap, s a XVIII. századi fizetett pamfletista között van.
