Századok – 1925-1926

Értekezések - BARTONIEK EMMA: Az Árpádok trónöröklési joga 785

788 liARTONIEK EMMA. idegenek — Bonfini, Callimachus, Dlugoss, Tubero, Ransano — munkáiban találunk az Árpád-kori eseményekkel kapcsolatban bölcselkedő megjegyzéseket, szentenciákat öröklési jogról, királyválasztásról, de ezeket nem tekinthetjük a magyar felfogásnak, hanem csakis ez olasz vagy lengyel szerzők egyéni, a maguk nemzeti műveltségében gyökerező nézeteinek. Mint kortársai, Werbőczy is a magyarság múltjáról Thuróczi János (1488) krónikájából, vagy a Budai Krónikából (1473) merítette minden ismeretét.1

Amit azonban ezekben a krónikákban olvasott, azt a XVI. században természetes anachronizmussal a maga kora alkotmányos szervezete alapján értelmezi. Olvasta Aba Sámuel és Szent László királlyá választását s látta II. Ulászló választását — elbeszélésből s az irodalomból ismerte a XIV—XV. századi választásokat is —, sőt: ő volt vezére az 1505. rákosi országgyűlésnek, melynek híres végzését is ő fogalmazta. A rendi túlkapások e korszakában a nemesi rend fővezére s a nemesi mozgalmak révén a trónra törő Zápolyai János serviense: Werbőczy, mi mást olvashatott ki Thuróczi János elbeszéléséből, mint hogy: mióta a magyarok Szent Istvánt királlyá választottak és koronázták, szabad akaratból (sponte), azóta ... neque enim Princeps, nisi per Ν obiles eligiturr S ugyanígy voltak a XVI—XVII. század történetírói is. A Habsburg-korszak első két századának egészen az 1687. és 1722. örökösödési törvények becikkelyezéséig egyik legtöbbet vitatott kérdése a trónbetöltés formája volt. A magyar rendiség szívósan ragaszkodott a királyválasztáshoz: a király primogenitusának országgyűlésen való királlyá választásához, — sőt kevésbbé lojális követek más főherceg megválasztliatóságát is hangoztatták. A nemzet s az ország tökéletesen meg volt győződve arról, hogy Szent István óta Magyarország — Anonymus kiadásáig a fejedelmekről alig tudtak valamit — mindig választó királyság volt, de válasz— —J_J(d. Hóman Bálint: A magyarok honfoglalása és elhelyezkedése. Budapest, 1923, 2. lap. — Éppen a fentebb idézendő tételét tartalmazó Par. I. tit. 3-ban csaknem szószerint idézi Thuróczi, s a Budai Krónikának az ősi népgyűlést elbeszélő helyeit. (Thuróczi ed. Schwandtner I., 57. — Budai Krónika, ed. Podhradszky, Pest, 1838, 14. lap.) 2 Werbőczy: Tripartitum. Par. I. tit. 3.