Századok – 1925-1926

Értekezések - BARTONIEK EMMA: Az Árpádok trónöröklési joga 785

Az Árpádok trónöröklési joga. Talán merészség Árpádkori történetünknek egy olyan kérdését tenni vizsgálat tárgyává, melyet századok óta annyiszor s hozzá a leghivatottabb tudósok dolgoztak fel. Szinte kilátástalannak tetszik itt valami űjabb eredmény elérhetése, hiszen a trónöröklési rendszerek s a trónbetöltési módok közül minden lehető, nem túlságosan nagyszámú kombináció mind végigtárgyaltatott. Szinte úgy látszanék, mintha igaza lenne Ferdinandynak, mikor az Árpádkori trónöröklés legutóbbi tudományos vitája alkalmával, 1913-ban írt dolgozatát a következő szavakkal vezette be: „Amióta Cziráky a trónbetöltés kérdéséről szóló ... munkáját megírta, azóta a ... kérdést megoldottnak tekintettük, amennyire adatok hiányában, pusztán tényekre támaszkodva, jogtörténeti kérdést megoldottnak tekinteni lehet . . . Ezen a nyomon maradt a magyar alkotmánytörténet egészen a mai napig. Fölöslegesnek találta azt, hogy meddő viták kai keresse a kérdésnek megoldását, mikor sem a trónöröklési rend szabályát pozitív adatok hiányában a történeti tények ellenében tüzetesen megállapítani nem lehet, sem pedig a forma szerinti választásra és a választás formáira pozitív történeti adatokat mind a mai napig ebből a korból találnunk nem sikerült Ehhez hozzátehetjük még, hogy nevezetesebb új forrást e korra s e kérdésre Cziráky óta valóban nem fedeztek fel, sőt, hogy kútfőkészletünk e részt nagyjából ugyanaz, mint amelyeket már a XVIII. század nagy történettudósai is felhasználtak. Ezekre az aggodalmakra s Ferdinándy gondolatmenetére — bár indirekte — még az 1913. évi vita alkalmával Domanovszky adta meg a választ, midőn az egész kérdést a forráskritika, terére vitte át s ezzel kijelölte azt az utat, melyen a trónöröklés és királyválasztás körüli 1 Ferdinándy Geiza: A trónbetöltés kérdése az Árpádházbeli királyok korába?). Budapesti Szemle. 1913. 154. kötet, 356—7. 11. Századok. 1926. IX—X. füzet. 50