Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Tárca - Lukinich Imre: Édouard Sayous levele Csengery Antalhoz 782

Tárca. Edouard Sayous levele Csengery Antalhoz. Edouard Sayous történetírónak a magyar tudósokkal folytatott levelezése (1869—96), melyet a Budapesti Szemle című folyóiratban Baranyai Zoltán tett közzé 1919-ben (Budapesti Szemle. 1919, 199—213. 11.), nemcsak tudományos vonatkozásainál fogva tudománytörténeti értékű, hanem politikai szempontból is nagy jelentőségű. Sayous-nak levelei, különösen az 1870—71-i francia-német háború idejéből, „a megalázott Franciaország collectiv lelkéről" tanulságos képet mutatnak; kitűnik belőlük, hogy a francia közvélemény a magyarságot természetes szövetségeseinek tekintette az ősi ellenséggel, a terjeszkedő németséggel szemben, s hogy számított nagy küzdelmében a magyarság rokonszenvére és legalább is erkölcsi támogatására. Az alább közlendő levél, melyet Sayous Csengery Antalhoz, Deák Ferenc legbizalmasabb hívéhez, az akkori Magyarország politikai és tudományos közéletének egyik legbefolyásosabb tagjához intézett Genfből 1870 október 14-én, — talán a legjellemzőbb Sayous valamennyi levele között. A magyar nemzetben rokon népet lát, Franciaország természetes barátját, mely hivatva van az európai egyensúlyt biztosítani s Európa közvéleményére irányítólag és átalakítólag hatni. Kétségtelennek tartja, hogy a magyarság tárgyilagos állásfoglalása Európa minden részében élénk visszhangot fog találni s az így kialakult európai közvéleménnyel szemben „erőtlen lesz a fegyver, korán, vagy később győz az Eszme". Bár Magyarország mai és Franciaország akkori helyzete közt Sayous levelei alapján párhuzamot vonni nem volna erőszakolt vállalkozás, az alkalommal élni nem kívánunk. Meg lehet azonban érteni, ha Magyarország megalázott népe, melynek múltját Sayous ismerte legjobban a franciák között, s melynek jelentőségét az