Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Rackl; Michael: Die griechischen Augustinerübersetzungen. Ism. Tóth László 754

történeti híddalom. 755 lefordítását, mert mindkét egyház theologiájának kölcsönös ismerete csak a megértés ügyét szolgálhatja. Rackl, aki eddigi irodalmi munkásságában Aquinoi Szent Tamás görög hatásaival és átültetésével foglalkozott, most Humbertusnak ezen, a II. lyoni egyetemes zsinat előkészítésére írott munkájából kiindulva, kimutatja Humbertus felhívásának visszhangját a középkori görög irodalomban. Széleskörű kódexirodalmi tanulmányok alapján megállapítja, hogy Paleologus VIII. Mihály császár (1*261—82) éppen a II. lyoni zsinat határozatának folyományaképen, amely meg Humbertus iratának felhasználásával határozott, készíttette el Maximos Planudessel, mindenesetre még 1281 előtt, Szent Ágoston De trinitae című munkájának görög fordítását. Annak dacára, hogy az unió ekkor sem volt tartós, Demetrios Kydones és Prochoros Kydones is fordítanak, nemsokkal Planudes után. Szent Ágoston munkáiból kisebb műveket vagy gyűjteményes összeállításokat. Rackl elsősorban philologus, azért nála Humbertus közvetlen hatásának ez a történeti szempontból oly fontos megállapítása mellékes jelentőségű Szent Ágoston görögnyelvű kódexeinek pontos leírása mellett. így érthetőek azok a hiányok, amelyek művében éppen történeti szempontból fellelhetők. így Humbertusról és munkájáról szólva, nem ismeri Michel eredményeit az Opus Tripertitum keletkezésének megállapítása körül, pedig műve az egyetemes szakirodalomban is elismerésre talált.1 Kár, hogy nem ismeri a II. lyoni zsinat létrejötte, valamint az uniotörekvések természete körül W. Norden és Joh. Haller közt, Norden könyvének (Das Papsttum und Byzanc, Berlin, 1903.) bírálata kapcsán lefolyt vitát, különösen Norden válaszát (Prinzipien für eine Darstellung der kirchlichen Unionsbestrebungeii im Mittelalter, Historische Zeitschrift, 102. kötet, 277—303. 11.), ahol éppen az uniomozgalmak szellemi hátterére és erőtényezőire mutat reá. De a legfeltűnőbb, hogy nem ismeri M. Viller becses munkáját (La question de l'union des églises entre grecs et latins depuis le concile de Lyon jusqu'à celui de Florence [1274—1438], Revue d'histoire ecclésiastique, 1921, 260—305, 515—32 11., 1922, 20—60 11.), amely pedig jóval Rackl munkájának közzététele előtt jelent meg. Viller munkájának ötödik fejezetében foglalkozik Humbertus jelentőségével a latin és görög egyházi irodalom egymásra való hatásának szempontjából. Ő is, miként Rackl, Humbertus munkájának csupán a kivonatát (Mansi, Amplissima collectio conciliorum, XXIV. kötet· 120—9. hasáb) ismeri, tehát az Opus Tripartitumnak a kivonattól különösen az unióról szóló részben eltérő fejezeteinek vizsgálatát továbbra is nyilt kérdésnek hagyja, de szerinte 1 V. ö. Fr. Callaey elismerő bírálatát : Revue d'histoire ecclésiastique 1922, 367-8. 1. 48'