Századok – 1925-1926
Történeti irodalom - József nádor iratai I. Szerk. Domanovszky Sándor. Ism. Miskolczy Gyula 743
746 TÖRTÉNETI IRODALOM. József nem használta ki a nemzeti eszme szuggesztív erejét, s mégis népszerű lett, mert politikája a kor követelményeihez viszonyítva tökéletesen magyar veit. Főherceg volt és a király testvére; nem feledkezhetett meg arról, hogy mivel tartozik családjának és a monarchiának, de viszont a dinasztikus monarchikus szempontok mellett sohasem tekintette másodrangúnak a magyar állam érdekét. Közjogi nézetei kifogástalanul magyarok voltak, akár Dalmácia visszacsatolását és Fiume becikkelyezését, akár a gabonakiviteli tilalom 'felfüggesztését, vagy subsidiumok kérésénél a törvényes forma betartását követelte. A Domanovszky közölte 227 irat között egyre sem lehet rámutatni, amely a magyar jogi felfogás elárulását és a törvények megsértését fcglalná magában. Aligha tévedek azon nézet hangoztatásával, hogy éppen ebben a jelenségben kell József népszerűségének okát keresnünk. Sokáig nem volt érzéke a kibontakozó új ideavilág megértéséhez, de viszont eszébe sem jutott megtenni a végzetes utat visszafelé, a jozefinizmus irányában. Érzelem- és gondolatvilága úgy húszéves, mint hetvenéves korában megfelelt a magyar nemzet mindig igen értékes konzervatív elemeinek. Sohasem állott ő magában, hanem a törvényes alapon körülötte csoportosultak azok az erők, amelyek egyfelől a dinasztiához való feltétlen hűség, másfelől a magyar állam és társadalom történetileg kialakult rendszerének jegyében legjobb meggyőződésük szerint magyar célokért dolgoztak. Ez is ideális felfogás, a maga nemében éppoly értékes, mint az új eszmékért való önzetlen rajongás, sőt még talán inkább illik a reálisan gondolkodó férfiészhez. József leveleiből pedig egy végtelenül rokonszenves érett férfijellemet ismerünk meg. Csodálatraméltó a munkaereje, a király személye és az állani jóléte iránti odaadása, erkölcsi komolysága, egyéni érdekektől és szenvedélyektől ment elfogulatlansága, mindenkivel szemben tanúsított nyíltsága, s a felismert igazságért vívott bátor küzdelme. Első felesége iránti szerelmének regénye is olyan nemesen emberi, oly tiszta, hogy ez a 20—30 éves fiatalember úgy egyéni életében, mint hivatalos működésében az ösztönösen és tudatosan etikai lény mezében nyújt kimagasló példát a magyar életben. Az irományok politikai tartalmát illetőleg már említettük a leglényegesebb vonást, azt t. i., hogy a nemzet 1790 után fokozatosan mindinkább konzervatív gondolkodásúvá lett. Héhe-korba felmerül még egy-egy éretlen fiatalember, aki fakéregbe metszett szellemtelen mondásokkal a királyok kiirtását javasolja, s a francia fogságból visszatért katonák nézetei is nyugtalanítják a felsőbb hatóságokat, de azért ha valahol komolyabb mozgalom van, az anyagi okokra, főleg az urbárium meg nem tartására vezethető vissza. Nagyjelentőségűeknek tekinthetjük azokat az irományokat, amelyek a
