Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. köt. Ism. Patek Ferenc 739

741 TÖRTÉNETI IRODALOM. volna különös fáradságába egy ilyen bibliográfia összeállítása és ha nem tette, bizonyára nem a munkától akarta magát kímélni — azt hiszem ez a szempont előtte ismeretlen —, hanem tartotta magát ahhoz az elvhez, amit egy régebbi munkája előszavában (A hamis, hibás keltű és keltezetlen oklevelek jegyzéke, XI. 1.) lapidárisan így fejezett ki: a lustákat nem segítem. Hanem itt nemcsak lustákról van szó. A munka' befejezéseképen két fejezetben méltatja a magyarországi ferencesek működését az irodalom, illetve az építészet és egyéb inűvészetek terén. Végíil következik egy jól használható névmutató. Amint azt már az első kötet ismertetésekor említettem, valószínű, hogy tekintettel a ferencesek szinte páratlan népszerűségére, a jövőben még igen sok, eddig ismeretlen s talán igen értékes adat kerül napvilágra a magyar franciskánusok múltját illetően. De szilárdan meg vagyunk győződve, hogy ezek az új adatok azon a képen, amit nekünk Karácsonyi itt adott, semmi lényeges pontban változtatni nem fognak. Téma és szerző ritkán találkoztak össze szerencsésebben, mint itt, kevés szerző talált szebb témát, kevés szerző oldotta meg feladatát jobban, mint ebben az esetben. Amikor diák voltam, egy kitűnő történetírónk, beszélve Knauz Kortanáról, ezt a kifejezést használta előttem: Ez papi munka. Ügy hiszem, azt akarta ezzel jelezni, hogy itt az adatok, a tudás oly bőségével, a lelkiismeretesség, az önfeláldozó munkásság olyan fokával állunk szemben, aminővel a történetírás története folyamán az egyházi renden levő írók excelláltak elsősorban. A kifejezésnek ebben a nemes értelmében én sem mondhatok egyebet Karácsonyi János könyvéről. Ez papi munka. Patek Ferenc. Csatkai Endre: A soproni muzsika története. Sopron, 1925. 8°, 44 1. Hazánk megcsonkításával számos olyan várost vesztettünk el, amelyek jelentős zenei múltra tekintenek vissza. Annál fontosabb és annál kívánatosabb volna, hogy a megmaradt városok zenei kultúrájának nyomait lelkes és valóban szakértő kutatók gyűjtsék össze és dolgozzák fel. Ilyen irányT

ú, komoly munka eddig csak Orbán József és Isoz Kálmán tollából jelent meg, s így érthető várakozással fogadtuk volna Csatkai Endrének most megjelent könyvét, amely Sopronnak, ennek a zenei szempontból jelentős vidéki városunknak zenei művelődéstörténetét tárgyalja. De bár elismerjük annak a mondásnak igazságát: ut desint vires, tarnen est laudanda voluntas, ma már — hála Istennek! — a zenetudomány sem olyan gazdátlan terület, amelyen bárki felelőtlenül munkálkodhatik.