Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Gróf Klebelsberg Kuno. Emlékkönyv – – – negyedszázados kultúrpolitikai működésének emlékére – lásd Emlékkönyv alatt. - Koszó János: Fessler Aurél Ignác; a regény- és történetíró. Ism. Buday Károly 64

50 TÖRTÉNETI IRODALOM. 65 Weisbachnak a barokkról szóló művéről, továbbá Fritz Strich: Deutsche Klassik und Romantik című munkájáról, különösen kedves írójáról, mondjuk mesteréről: Troeltsch Ernőről, Ermatingernek: Das dichterische Kunstwerk, Grundbegriffe der Urteilsbildung in der Literaturgeschichtejéről írott tanulmányai a romantika felé terelték sokoldalú érdeklődését, melynek csúcspontjára a koronát ismertetendő munkájával tette fel. Ily sokirányú, de egy cél felé törő tanulmányok után megtalálta Fessier történetírói működésének értéktudatát, mely sok tekintetben visszahatás a XVTII. századi felvilágosodás értéktudatára: az észszerűségre, racionalizmusra, mely lenézte a középkor miszticizmusát, melynek a XIX. század elején a romanticizmus akart elégtételt szolgáltatni. Ε rendkívül sok titkos rugóra járó kor szellemi irányzatának s legklasszikusabb képviselőjének: Fessier működésének megvilágítására vállalkozott Koszó. Azokat a hiányokat, melyeket még Fessier élete és szépirodalmi működése című doktori értekezésében észlelhettünk, jelen munkájában pótolva találjuk. (Madzsar Tmre bírálata, Századok, 1916. évf.) Átmeneti korok történetét s szereplő személyeinek működését megrajzolni a legnehezebb feladatok közé tartozik, már pedig Fessier hosszú élete a legellentétesebb fejlődési irányzatot mutató négy ország: Magyarország, Ausztria, Porosz- és Oroszország területein zajlik le négy különböző lelki összetételű korszakában. A kor politikai eseményei, különböző bölcseleti irányai, bátran mondhatjuk, Fesslert rabjukká tették s oly egyéniséget alakítottak belőle, akinek élettörténete, irodalmi munkássága egyaránt alkalmas olyan probléma fejtegetésére, mint a romanticizmus és racionalizmus határkérdése, ugyanis meggyőződésem szerint a monográfia főhősének élettörténete, regényírói és történetírói működése az említett probléma körül, mint főtengely körül forog. Koszó munkájának éppen abban látjuk főérdemét, hogy a hosszúéletű, sok hányattatáson keresztülment Fessier írói működésének minél élesebb megvilágítása céljából háttérül Európa XVIII. századi szellemi életét festette meg. Végső eredményül megállapíthatjuk, hogy nagyobbistílű történetíró volt, mint regényíró, ilyenné is kellett fejlődnie annak a Fesslernek, aki a XVIII. századi nagy papi történetírók iskolájába járt s bizonyos mértékig túl is szárnyalta mestereit, mert már megérdemli a történetfilozófus nevet. Mint bölcselő elmét gondolkodóba ejtik II. József egyházellenes intézkedései, melyeknek alapját a pápaság s a jezsuitarend iránt ellenszenvvel viselkedő janzenista tanokban találta meg, de ezzel együtt elveszett „a hitretörő pozitivista németnek" lelki egyensúlya s összeütközésbe kerül a „szocializmus virtuózaival", a franciákkal. Ε lelki tusa le-Századok, 1925. X—III. füzet 5