Századok – 1925-1926

Értekezések - BARANYAI BÉLA: Zsigmond király úgynevezett sárkányrendje - 681

zsigmond király ú. n. sárkányrendje. 703 kezö (egymagában álló) iratnak, — ma azt mondanók kinevező oklevélnek — szavai szerint:1 XI. Vitold nagyfejedelem „kinevező-oklevele". Mi Zsigmond, Isten kegyelméből a Rómaiak királya, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát- stb. országok királya. A fenséges fejedelemnek, Sándor, más nevén Vitold úrnak, Litvánia nagyfejedelmének, legkedvesebb testvérünknek és rokonunknak üdvözletünket testvéri és őszinte szeretettel és (azon kívánsággal, hogy) mindenkor szerencsés sorsnak örvendjen. Fenséges fejedelem, legkedvesebb testvérünk és rokonunk. Egykor, mikor még csak Magyar- stb. országaink királyának hatalmát és nevét bírtuk, sok napot és álmatlan éjet éltünk át, keresvén utat-módot, amellyel országainkat minél megfelelőbben kormányozhatnánk, és egyrészt a keresztény hit ellenségeit, — akik velünk és országainkkal szomszédosak és határosak — összetörhetnénk, másrészt Krisztus megtévedt hívőit a béke nyugalmához visszavezethetnénk. És hogy azt, a mi bennünk hiányzanék, segélyével a Királyok Királya jobbjának, magunkhoz vonván a társulás erejét, annál hatékonyabban, biztosabban kipótolhassuk: a felséges fejedelemnővel, Borbála úrnővel, a Rómaiak és Magyarország stb. királynéjával, szeretett házastársunkkal, a főpapokkal, bárókkal és előkelőkkel együtt Urunk Jézus Krisztus, üdvözítőnk nevének dicséretére és magasztalására a körbe görbült sárkány képét, a mint farkát nyaka köré tekeri és háta közepén hosszában feje elejétől farka végéig fel van hasítva s vére folyik és rajta a keresztet, a melylyel ITrunk és Üdvözítőnk dicsőséges feltámadása után leszállva az alvilágba a pokol erősségeit széttörte és azt magával vive az ős ellenség szörnyetegnek és tekergőző sárkánynak, az alvilág rosszai (atyjának) fejét magának a keresztnek erejével s hatalmával hátracsavarta: társaságul viselendő és használandó jelvényül (pro divisa = devisa) választottuk, felvettük, és társaság módjára — hogy e társaság tagjainak, ha valamelyik e világból kimúlnék, özvegyei és 1 Az oklevél eredetije a Magy. Nemz. Múzeumban; innen közölte Miller Jak. Ferd. az említett Acta litteralia-ban, pag. 184—189., ez után Fejér: C. D. X/8. 617—620. és az Adler említett Drachenorden cikkében, 80—82. (kíilönleny. 16—18.) A szöveg olvasható Zsigmond Reichregistraturbuchjai J. kötetének 53. folioján is, „circa festum Michaelis" (szept. 29.) kelettel, amely keletet csak úgy tudunk megmagyarázni, hogy a Reichsregistraturbuch vezetője előtt már nem az eredeti feküdt, hanem csak a fogalmazat, s ebben nem töltetett ki a napi kelet s ezért az emlékezetből — ez esetben téves emlékezetből — íratott be.