Századok – 1925-1926

Értekezések - BARANYAI BÉLA: Zsigmond király úgynevezett sárkányrendje - 681

698 baranyai béla. a király felháborodott, a királynak teljes igazságot szolgáltatni legyenek kötelesek, és a király azokat, miket maguk a bárók ez esetekben határoznának, el fogja fogadni és megerősíteni." Hervoja e meghódolása óta békében élt Zsigmonddal szemben, de ellenséges viszonyba jutott Szandaly vajdával, aki elüldözte (1411-ben) első nejét, Hervoja legidősebb öccsének leányát, amivel nemcsak szé gyent dobott Hervoja egész nemzetségére, de még viszályt is a hozomány visszaadásának kérdésében. S most (1413 elején), mikor Szandaly vajda segítségére ment a törökök által megtámadott és nagyon szorongatott (sárkányos) István deszpotának, akinek nővérét időközben, 1411-ben feleségül vette, s saját országát védelem nélkül hagyta, Hervoja rátört tartományára s kegyetlenül elpusztította, sőt a törökökkel is szövetkezett. S ezzel kihívta a sorsot maga ellen. A még folyó velencei hadjárat miatt távollevő Zsigmond helyett intézkedő Borbála királyné felhívására Garai János, Maróthi János — maguk is a sárkány * bárói — és Csupor Pál megtámadták Hervoját s elszedték majdnem összes magyarországi birtokait. Hervoja védekezett erővel és jogra való hivatkozással.1 Emlékeztette a bárókat, hogy neki „a .király báróival egyetemben nemcsak megesküdött, de van is az esküről a királytól és báróitól oklevele, a királynak s báróinak szokásos pecsétjeivel megerősítve". Figyelmeztette a királynét, hogy „ő benne van a sárkány társaságban s a társaság levelében meg van írva, mikép kell valaki felett ítéletet hozni". Idézte is, hogy „senki semmikép a társaság tanácsa, tudta és törvényülése nélkül el nem ítélhető". És lelkére igyekezett hatni, „Szent Jánosért gondoljon arra, hogy apa-társ". S kívánta, hogy azon vád ügyében, hogy a velencésekkel s a törökkel szövetkezett, ítéljen felette a „királyi felség, Ausztria hercege és a királyi felség Sárkányos társasága". S fenyegetőzött, hogy ha alaki igazságához jutni nem engedik, „a kereszténység alamennyi fejedelmének tudomására fogja hozni és kinyilatkoztatja a királynak annyi esküvéseit és fogadalmait s jogkeresése elutasítását". 1 Hervoja panaszlevelét közli Fejér: CD. X/5. 384—387. Lucio, Giov.: Memorie istoriche di Tragurio ora detto Trau (Venetia, 1673.). pag. 392. után.