Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Ybl Ervin: Az utolsó félszázad művészete. Ism. D. K. 652

632 TÖRTÉNETI IRODALOM. 653 tárgyalja anyagát. Művészettörténetíróra vall az a körülmény is, hogy a ma pszichózis jellegű túlzásait nem akarja a mostani művészeti írók egy részének példájára, mint a fejlődés szükségszerű folyományát s a jövő művészet korszakosnak ígérkező kezdetét olvasóira erőszakolni, de ünnepélyes kiátkozásban sem részesíti ezeket, hanem egyszerűen mint századunk háborgó szellemi mozgalmainak tüneteit regisztrálja. A modern művészet előzményeinek ismertetését Ybl a mult század elejének klasszicizmusával kezdi, röviden megismertet a romantikusok törekvéseivel, még pedig mint ezután is, az építészet, szobrászat és festészet terén egyaránt. Csak aztán tér át az utolsó félszázad művészetére, amelyben a festészet jutott vezető szerephez. A naturalizmus úttörőinek, a barbizoni iskolának, az impresszionista irány megteremtőjének, Manet, Monet, Cézanne stb. stílusát finom elemző készséggel jellemzi s Ybl fejtegetései alapján bárki könnyen jut tisztába az impresszionizmus s az ebből kisarjadt újabb és legújabb irányok velejével. Ybl azonban könyvében a régi hagyományok alapján tovább dolgozó mestereknek is kellő figyelmet szentel s mindenkit művészi súlya s nem iránya szerint méltatva, végigvezet Európa és Amerika valamennyi országán, amelynek napjaink művészetében szerep jutott. Nagy szeretettel foglalkozik a magyar művészettel s mestereink közül a mult század elején kezdve szinte egyetlen számottevő építészünkről, szobrászunkról, festőnkről sem felejtkezik meg és műtörténetíróhoz illő tárgyilagossággal a mult század nyolcvanas-kilencvenes években csodálatos nagyszámmal szerepelt nagytehetségű művészeinknek nem kevesebb figyelmet szentel, mint aminővel a tulajdonképeni modernekkel foglalkozik. Különösen találó és helyes jellemzése Munkácsyról, Lotzról, Székelyről és Zichy Mihályról. Sok szeretettel foglalkozik Szinyei-Merse Pállal, modernjeink útörő mesterével. Művészeti íróinknál ritka szakavatottsággal ír építészeinkről, így Ybl Miklós hatalmas egyéniségéről s a tévedései ellenére is kiváló Lechner Ödönről. Szana Tamás „Száz év a magyar művészet történetéből" című, ma már alig megszerezhető könyvét Ybl Ervin vonzóan, élénken, könnyedén megírt műve igen szerencsésen pótolja és egészíti ki s hasznos kalauza lesz mindenkinek, aki a művészet iránt akár önmagáért, akár mint napjaink szellemi mozgalmainak jelentős tényezője iránt érdeklődik. D. K.