Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Zoltai Lajos: Települések; egyházas és egyházatlan falvak Debrecen város mai határa és külső birtokai területén a XI–XV. századokban. Ism. Iványi Béla 622

TÖRTÉNETI IRODALOM. 629 amelyhez a csatarend megalakításánál igazodnia kellett. Ez pedig az volt, hogy a középre állított tüzérség két szárnyán hatalmas lovastömegek, az ágyúk között és mögött pedig janicsárok (és egyéb gyalogcsapatok) helyezkedtek el. Ha — nagy ritkán — eltértek ettől a kaptafától, az olyan feltűnő eset volt, hogy a leírások feltétlenül megemlékeztek róla.1 A mohácsi csata leírásában ilyesmiről nincs szó, annak bizonyságaként, hogy a törökök itt se tértek el a rendes mintától. Tudjuk azt is, hogy az első magyar harcrend lovassága, az előretolt rumeliai lovasság visszaszorítása közben, nekirohant az ágyúknak, majd jobbra kanyarodva, a török bal szárnyon álló rumeliai lovasság zömére vetette magát.2 A második harcrend — mint az Brodarics leírásából kitűnik3 - szintén Földvár irányában támadott; azután pedig, az ágyúk elől kitérve, balra kanyarodott s az anatóliai lovasságot támadta meg,4 amely a török tüzérség jobb szárnyán állott. A második magyar harcrend beavatkozása után az volt tehát nagyjában a helyzet, hogy a magyar lovasság a török sereg szárnyait alkotó rumeliai és anatóliai lovasság ellen, a magyar gyalogság pedig a török tüzérség és a janicsárok ellen küzdött. Ezt tudva, teljesen érthetetlen Halmaynak az a feltevése, hogy: „Ha igaz az, hogy a török ágyúk a török harcrend közepén álltak (Földvár falu mögött), amelyhez mindkét magyar csoportnak jobbszárnya ért, úgy a fejlődésben levő, avagy fejlődését éppen befejezett török balszárnyra (Majs felé eső) senki se támadt." (46. 1.) Először is megállapítható, hogy Ibrahim nagyvezírnek a török sereg balszárnyán levő rumeliai hadteste volt legelőbb készen a harcra. Másodszor, ha a magyarok a török balszárnyat nem támadják meg, akkor az, egyszerű bekanyarodással, átkarolja és összeroppantja a közép előtt küzdő magyar csoportot. Erről azonban a kútfők mitse tudnak. Báli és Khoszrev irreguláris lovasságáról a róla megemlékező egykorú és későbbi írók egyértelműen azt mondják, hogy Ibrahim ezt a két lovashadosztályt balra (tehát a nyugati oldalra) különítette ki. Pecsevi-Ibrahim szerint Báli Bácsfalvánál (a mai Bács fa-puszta táján) állapodott meg. Kemálpasazáde azt is tudja, hogy Bálinak és Khoszrevnek, a kapott szigorú parancs szerint, nem volt szabad a küzde-1 Bethlen János írja, hogy Szejdi budai pasa 1660 május 22-én, a szászfenosi ütközetben: „peditatum omnem inaudito antea apud nos exemplo in duo exercitus dividit cornua". (Comment, do rebus Transsilv. II. 126. 1.) 2 Dselálzáde Musztafa. (Thury: Török történetírók. II. 163. 1.) 3 Acta Tomiciana: VIII. 249. 1. 1 Lutfí (u. ο. II. 16., 17. 1.). — Dselálzáde Musztafa (i. h.). 5 Uj Magyar Múzeum: 1860. évf., 32. 1.