Századok – 1925-1926

Értekezések - HUSZTI JÓZSEF: Mantegna és Janus Pannonius 613

MANTEGNA ÉS JANUS PANNONIUS. 619 további kételynek nyoma se maradhasson, egyéb súlyos bizonyítékokat hozhatok fel Voigt állítása helyességének támogatására. Janus Pannonius kétségtelenül fordított az Ilias VI. énekéből egy rövidebb részletet (Teleki kiadása I. 231. s köv. lk.), ez a tevékenysége azonban jóval későbbre, már magyarországi tartózkodására esik, mint azt Galeottóhoz írt ajánló levele világosan elárulja. Említi, hogy ezzel a fordítással egyrészt a görög nyelvet, másrészt a verselést akarta gyakorolni; majd így folytatja: „quarum duarum rerum, ab ineunte, ut nosti, pueritia, semper fueram studiosus, sed iam pridem ambas intermiseram, cum aliis occupationibus districtus, tum quod in hac nostra barbaria, nec librorum copia, nec qui excitare studium posset, usquam applaudebat auditor." Ugyanitt megemlíti, hogy ez alkalommal sem1 gondol az egész Ilias fordítására: „Nec vero ego nunc totam ausu termerario agressus, sed exercendi tantummodo mei gratia, unam ex tanti operis libro sexto particulam libavi, que Bellerophontis in primis fabulam continet." Azt is mondja Janus Pannonius, hogy ez alkalommal tesz először kísérletet Homeros fordítására: „Cum incidissent in manus meas Homerici cuiusdam interpretis aliquot libri, tertius, puta, quartus et quintus, nolui quicquam de illo fernere iudicare, nisi prius et meas ipse vires, in eadem, ut ita dixerim, palaestra experier."2 Mindez — újból hangsúlyozom — jóval Janus Pannonius páduai tartózkodása utáni időre esik. Ennyi világos, megdönthetetlen, könnyen hozzáférhető bizonyíték után talán egyszer eltűnik majd tudományos irodalmunkból az a vándortévedésként egyik munkából a másikba kritika nélkül átvett állítás, hogy Janus Pannonius V. Miklós megbízásából Homerost fordította. Huszti József. suppini's Widniungsgedicht in Hexametern, das vier Foliospalten füllt, und eine längere Probe aus dem ersten Buche der Ilias bei Bandini Bibl. Leop. Laurent. T. II. P. 439. Es ist ein offenbarer Irrtum, wenn Herschel in Naumann's Serapeum Bd. XV. (1855.) S. 335—350 dieses Gedicht dem Janus Pannonius zuschreib, weil er es im Dresdner Codex unter anderen Gedichten desselben fand, und wenn es von Eug. Abel in den Analecta ad histor. renasc. in Hung. litt. P. 103. unter Janus Namen vollständig mitgetheilt wurde." 1 Teleki II. 73. 1. 3 V. ö. Voigt id. m. II. 198—199. lk. — Janus Pannonius nem számítja e téren igazi kísérletnek ifjúkori Homeroshimnusz fordítását (Teleki I. 674.).