Századok – 1925-1926

Értekezések - HUSZTI JÓZSEF: Mantegna és Janus Pannonius 613

Mantegna és Janus Pannonius. A Századok 1925. évf. 234. s köv. I.-jain érdeklődéssel olvastam Balogh Jolán: Mantegna magyar vonatkozású portréi c., nem mindennapi irodalmi tájékozottságról tanúskodó, nagy utánjárással készült dolgozatát. A cikknek főleg az első, Janus Pannoniusra vonatkozó része keltette fel humanista vonatkozásainál fogva figyelmemet. Régóta tudtuk Janus Pannonius egyik elégiájából, amit a szerzőnő a függelékben újra lenyomtat, hogy Mantegna Páduában Janus Pannoniust Galeotto-val együtt egy kettős portrén lefestette. Ez a kettős portré, sajnos, nyomtalanul elveszett. Balogh Jolán arra a merész feladatra vállalkozott, hogy ennek az elveszett Janus Pannonius-portrénak legalább a pótlékával megajándékozza művelődéstörténetünket: be akarja bizonyítani, hogy Mantegna már előbb, az ismert páduai Eremitanifreskón is megörökítette fiatal humanista barátját, az akkor már Olaszország^szerte híres latin költőt. Nagy kérdés azonban, sikerült-e a bizonyítást Maga a szerzőnő a köteles óvatossággal nyilatkozik a végső eredményről, midőn mégállapítja, „ha nem is abszolút bizonyossággal, de legalább nagy valószínűséggel", hogy az említett freskó egyik meghatározott alakjában a magyar humanista képét bírjuk. Sajnos, a bizonyító-anyag beható megvizsgálása ezt az óvatosan körvonaIázott valószínűséget sem engedi meg s már elöljáróban kijelenthetem, hogy Balogh Jolán cikke után sincs egy Mantegna által festett valószínű Janus Pannonius-portrénk. A bizonyítás kiindulópontja az ismeretes, még Vitéz János könyvtárából származó Plantus-kódex (Cod. Vindob. Lat. 111.) címlapjának egy miniatűrje, amely „minden valószínűség szerint" az érsek unokaöccsét ábrázolja. Ezt a valószínűséget a szerzőnő bevallása szerint azonban „semmiféle hiteles adat" nem támogatja, csak Fraknói ; Vilmosnak nagyon is ingadozó állásfoglalása. A kiindulási alap tehát ingatag, meg hem támasztható hipo-