Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Tárca - Levéltári Közlemények 557

Tárca. Levéltári Közlemények. (A m. kir. Országos Levéltár szakfolyóirata.) Központi kormányszerveink nagy levéltárait őrző intézményünknek az Országos Levéltárnak évkönyveiben piros számjegyek jelzik az 1923-ik esztendőt. Ünnepavató eseményei, az Országos Levéltárnak új palotájába történt költözése és szakfolyóiratának a Levéltári Közleményeknek megindulása az Országos Levéltár szűkebb otthonán túlterjedő jelentőségűek. Az Országos Levéltár levéltárügyünknek legfontosabb gócpontja. Ezt a vezető szerepét anyagának történeti becsén és terjedelmén kívül elsősorban annak a hagyományos szellemnek köszönheti, amely ez intézményt s funkcionáriusait a levéltári anyag szeretetével eltöltve, levéltári feladataikat számukra hivatássá, életcéllá emelte s mostoha körülmények közt is gyümölcsöző levéltári munkát eredményezett. Ez a szellem volt az, amely még az egyes dikaszterialis levéltárak különállása idején Mária Terézia és II. József kormányzatának nagy levél tárrendező programmját valóra váltotta. Otthonra talált, sőt hagyományossá vált az új Országos Levéltárban is. És ez a szellem vezetett a kezdetben némileg érvényesülő, az akkori kor felfogásából eredő téves törekvések után a levéltári provenieneia elvének kellő értékeléséhez és érvényesítéséhez abban a restituciós munkában, amely az anyagnak a közbülső időszak viszontagságaiban megzavart rendjét az iratok keletkezésekor alakult keretekben helyre állította és Országos Levéltárunk gyűjteményeit nemcsak hazai, hanem külföldi viszonylatban is a tudományos kutatás számára a legkönnyebben használhatók közé emelte. A munka minden érdeme s elismerése az utolsó két-három évtized nemzedékéé, azoké a levéltárnokainké, akik az Országos Levéltárat az új épület kapujáig még elkísérhették, illetőleg azon átkísérték.