Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Kiss Géza; hegyaljai: Nagyasszonyok a magyar reformációban; I–II. kötet. Ism. V. E. 519 - Kiss Géza: Lórántffy Zsuzsánna fejedelemasszony. Ism. V. E. 519 - Kiss Géza: Árva Bethlen Kata. Ism. V. E. 519

512 TÖRTÉNETI IRODALOM. 519 széledtek, a Corvinák vándorútra keltek s a híres humanista udvarnak csak hideg· márványfalai maradtak az utókor számára, annak kétségtelenül az az oka, hogy a Mátyás udvarában teremtett ú.i levegőben aránylag kevés magyar volt csak otthonos, a nagy többség számára idegen volt ez, — Báthori Miklóst kinevették, amikor a király előszobájában Cicero filozófiai iratait olvasta, — s a külpolitikának Olaszországtól való eltávolodásával a humanizmus, legalább ez a humanizmus, csak mint száráról letépett virág, vázában tengődött — pompázott, míg jól gondozták —, de gyökerei nem voltak. Igaz, hogy ennek kifejtése már nem volt a szerző feladata. Pleidell Ambrus. Hegyaljai Kiss Géza: Nagyasszonyok a magyar reformációban. I—II., Budapest, 1924—25, 69 és 81 lap. (Bethlen-könyvtár 7. és 9. szám.) Hegyaljai Kiss Géza: Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony Tahitótfalu, 1924, 177 lap. Hegyaljai Kiss Géza: Árva Bethlen Kata. Budapest, 1923, 130 lap. A női életrajzokban szegény magyar történeti irodalmat kívánja gyarapítani a szerző, a súlyt azonban nem a biográfiára helyezi, de eszményképeket akar alkotni. A Nagyasszonyok köteteiben mintegy programmot ad, a magyar protestantizmus nagy nőalakjait gyűjti össze, kik közül azután Lorántffy Zsuzsánnával s Bethlen Kata grófnővel önálló monográfiák keretében részletesebben foglalkozik. Kiválasztott hősnői rajzolásánál a történeti háttér s azok történeti szerepe kevésbbé foglalkoztatja: jellemrajzokat, lélekelemzéseket igyekezik adni s itt vallásos és pedagógiai szempontok vezetik. Eszményeket alkot: a régi magyar családi élet nemes egyszerűsége, komoly tisztasága vonzza. Azokat az erényeket foglalja egybe, melyek együttvéve a nagyasszony alakját, típusát adják nyelvkincsünkben. Éppen ezért a nőt a család keretében, a művelődés és vallás előmozdítása terén kifejtett munkálkodás közben mutatja be, a jellemek festésénél — mint teológus — a vallásos buzgóságot hangsúlyozza. Oly hősnőinél, kik (pl. Lorántffy Zsuzsánna vagy Bornemissza Anna) kultúrtörténetünkben is jelentős szerepet játszottak vagy országos hatáskörben fontos gazdasági tevékenységet fejtettek ki, ez érdemeket szintén vallásosságuk gyakorlati megnyilvánulásainak tulajdonítja az író. A Nagyasszonyok 1. kötetében öt, a II. kötetben négy — részben egyetemes történetünkben is előkelő helyet foglaló — nőt állít koszorúba a szerző: Bethlen Gáborné — Károlyi Zsuzsánna, I. Rákóczi Györgyné — Lorántffy Zsu zsánna, I. Apafi Mihályné — Bornemissza Anna, II. Apafi Mihályné — Bethlen Kata, Teleki Józsefné — „Árva" Bethlen