Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Huszti József: Platonista törekvések Mátyás király udvarában. Ism. Pleidell Ambrus 516

512 TÖRTÉNETI IRODALOM. 518 összeesküvés hirtelen megakasztotta s újabb lendületet csak akkor vesz, amikor Firenze követe, Francesco Bandini, a platonizmus rajongó híve, Ficinus jó barátja, megérkezik Mátyás udvarába. Valószínűleg nagy szerepe van a platoniz mus újjáélesztésében Beatrixnak is. A firenzei kapcsolatok újra fölelevenednek. Váradi Péter kalocsai érsek, Báthori Miklós váci püspök, Garázda Péter — Ficinus benső barátai — a legnagyobb alakjai ennek az új magyar platonista mozgalomnak, de éltető lelke mégis maga a király. Különösen a nyolcvanas években egymást érik a sürgető levelek Ficinuslioz egy-egy könyvért, ami a budai könyvtárban nincsen még meg, egymást érik az Olaszországból érkező platonista tanulmányok: Mátyás könyvtárában ez az eszmevilág volt legjobban képviselve. De nemcsak a lelkesedés, bámulat emlékei maradtak fenn Ficinusszal és a platonizmussal szemben, fennmaradt a magyar kritika emléke is. Egy ma még kevésbbé ismert, nagyműveltségű magyar humanista, Johannes Pannonius volt a tolmácsolója. Éles hangon, mély kritikával támadta és hibáztatta Ficinus munkásságát, amely erkölcsromboló, aláássa az egyházat, Platon imádatával pedig a keresztény vallást pogánysággal akarja telíteni. Ez a kritika bizonyítja legjobban, mennyire komolyan tanulmányozták Magyarországon Platon filozófiáját. Bandini, /le főleg Báthori Miklós sürgetésére állandó volt a törekvés, hogy egy kiváló olasz platonistát hívjanak Budára. Magát Ficinust akarták megnyerni, majd ajánlatára Sebastiano Silviót hívták meg, de egyik sem jött. Valori Fülöp, Ficinus jó barátja vállalkozott végül. Azonban, htf tényleg elindult Valori Fülöp 1490-ben, a királyt talán látta még, de udvarában a filozófiát már nem taníthatta s halála után azonnal visszatért. A magyar emlékek soványsága — Garázda Péter, Báthori Miklós munkái nyomtalanul elvesztek, — kényszerítette a szerzőt arra, hogy a magyarországi mozgalmakat mintegy az olasz platonista mozgalmak kisugárzásaképen rajzolja meg és illessze bele az olasz képbe. Éppen ez tette nehézzé számára azt, hogy — bár a munka természeténél fogva túl van telítve adatokkal s az olasz humanista-irodalom labirintusába vezet, — az olvasót a magyar történelem talajáról vezethesse és azon néha megpihentesse. Túlságosan kerülni látszik a történeti háttér megrajzolását, talán azért is, hogy közismert tényeket ne kelljen elmondania. Ezzel elérte azt, hogy adatai mindvégig újak, munkája a magyar humanizmusnak eddig ismeretlen részletét tárta fel, de úgy véljük, ha a történeti háttért nem hagyja el, kevés adatból leszűrt nagyértékű megállapításait talán élesebben, szembeszökőbben rajzolhatta volna meg. Mert a kultúra és a politika szoros összefüggésben állanak egymással, vagy legalább kellene állniok. Hogy Mátyás halálával tudósai szét-