Századok – 1925-1926

Értekezések - BÁRÓ WLASSICS GYULA: Deák Ferenc 449

458 β. wlassics gyula. Vájjon nom kellett-e bátorság ahhoz is, hogy mikor oly férfiak, mint Eötvös, Trefort arra ösztönözték: járuljon kiegyezési javaslattal a király elé — azt válaszolta: ha szükség kívánja, majd felkeresnek bennünket Bécsből. Ausztriában minden a körülményektől függ; mihelyt a körülmények úgy kívánják, ha nem kérünk, ha nem közeledünk is, adni fognak vagy legalább igéi'ni; ha ellenben a körülmények, bár csak látszólag is, rájuk nézve jóra fordulnak, akkor, ha kérünk is, még kevesebbet adnak, illetőleg semmit. Most tegyek én off erteket ? Ne felejtsük, hogy 1866-ban oly kiváló elmék, mint Eötvös, Lónyay s még Andrássy is keserűen szólottak Deák merevnek tartott, jogászinak mondott álláspontjáról. Már azzal a gondolattal kezdtek néhányan foglalkozni, hogy elszakadnak tőle és nélküle hozzák létre a kiegyezést. Ezt többen, Még Gorove is, nyíltan ki is mondták. Midőn szemére vetették, hogy nem volt bátorsága Kossuthtal szemben 1848-ban fellépni, — sokszor és ismételten elmondta, hogy Bécsből oly eszközöket, használtak, oly kegyetlen polititkát folytattak Magyarország ellen, hogy vagy azt az áldozatot kellett volna hoznia, hogy lemond az 1848-i törvényekben biztosított jogokról, vagy teljes erővel ellene kellett szegülnie az alkotmányunk ellen intézett durva támadásnak. Annyi igaz, hogy ö nem bízott az ellenszegülés sikerében. Ö látta, csak úgy, mint Széchenyi, hogy elnyomás lesz a szabadságharc vége. De a jogok önkéntes feladását az elnyomásnál is nagyobb veszélynek tartotta. Senki és semmi más nem volt oka a függetlenségi harcnak, mint a bécsi politika. Széchenyi önmagát vádolta, pedig csak egy vadolható: a Metternich politikája. Bécs nem hallgatott Széchenyi okos tanácsaira. Bécsben azt tartották bölcs politikának, hogy az 1848-i alkotmányunkat felülről jövő forradalmi eszközökkel félretaszítsák, a nemzetiségeket fölbujtsák forradalomra a törvényes magyar rendszer ellen. Erre az erőszakra csak a függetlenségi harc lehetett a válasz. Ez nem volt Magyarország forradalma. Ez a régi magyar szabadságharcok rendjében foglal helyet. Fegyveres önvédelem, a nemzeti becsület megvédése volt ez az osztrák császári hatalom jogtalan fegyveres támadása ellen. Az egész nemzet osztályosává vált a függetlenségi harcnak. Maga Deák Ferenc, a jogeszme klasszikus képviselője elismerte,