Századok – 1925-1926

Értekezések - BÁRÓ WLASSICS GYULA: Deák Ferenc 449

oeâk ferenc. 451 mert a legérzékenyebb sértések barátaimtól származtak s nem találkozott a számos gyülekezeten senki, aki sze­mélyem védelmére mellettem szót emelt volna." De azért semmi sem volt neki kedvesebb szülőföldjénél. Azért alig van vármegyei gyűlés, melyen részt ne vett volna. A követséget lia 1843/44-ben vagy 1847-ben nem is vál­lalta, innen a megye gyűléséről irányozta nem egyszer az országos politikát. Amikor csak lehetett, minden szabadidejét Zala me­gyében töltötte. Mikor Debrecen városának egyik kerü­lete 1848 júniusában követté választja, azt írja a válasz­tókhoz: „Kedves szülőföldem, Zala, melyet már más alkalommal is képviselni szerencsém volt, azon vidék, melyen életem legnagyobb részét töltöttem, mely látta bölcsőmnek ringását, melyhez a legszorosabb, legszentebb láncok kapcsolnak, parancsolt újra velem s követévé választott." Az is bizonyos, hogy minden nagyobb politikai kér­dés napirendre kerülése előtt maga köré gyűjtötte a zalai képviselőket és közölte velük nézeteit, tájékoztatta őket a történendőkről. A zalai képviselők mindig büszkék vol­tak arra, hogy hamarabb nyernek a politikai helyzetről irányító értesítést, mint a többi képviselők. Én a Deák-kultusz légkörében nevelkedtem. A szülői házban már gyermekkoromban az ö nagy egyénisége iránt csak a legmélyebb tisztelet és ragaszkodás kijelen­téseit hallottam. Később jó sorsom Csengery Antalnak, „Deák jobbkezének" családi körébe vezetett, amely kör­ben Deák Ferenc igazán otthonosan érezte magát. Ennek bizonyítékai azok az intim levelek is, melyek már a Nem­zeti Múzeumban vannak. Ezeknek a körülményeknek és talán néhány Deák tanulmányomnak köszönhetem, hogy a Történelmi Tár­sulat vezetőségének választása reám esett, hogy Deák Ferenc halálának ötvenéves évfordulóján tanulmányaim "alapján a nagy államférfiú emlékét felújítsam. Hazánk e nagy katasztrofális korszakában, melyet reánkzúdított a világháború győzőinek zord igazságta­lansága, hatványozottan van szükségünk történelmi nagyságainkhoz menekülni. Erőt, vigasztalást, bátorítást, élniakarást és élnitudást keresni. Ebben a lelki bátorí tásban, ebben a lelki vigasztalásnak keresésében már magasabb összhang glóriájában látjuk a magyar sors 29*

Next

/
Thumbnails
Contents