Századok – 1925-1926

Értekezések - MADZSAR IMRE: Az elemi oktatás fővárosunkban a török kiűzése után 25

AZ ELEMI OKTATÁS FŐVÁROSUNKBAN A TÖRÖK KlC'ZÉSE UTÁN. 27 polgárjog nélküli zsellérlakokat is hozzávéve, a teljes lélekszám Schmall szerint körülbelül 250-re tehető. Budán már 1688-ban összeírás megy végbe. Ekkor 85 polgárcsaládot számítanak, ami majdnem 700 léleknek felel meg. Hiányzik ebben a népes Tabán, melyet az összeírásba nem vettek fel.1 De nemcsak számra, hanem egyéni érték dolgában sem becsülhetők túl az új lakók. Mint a gyarmatok történetében, úgy itt is szerencsekereső, fiatalkorú és vagyontalan emberek az úttörők. Egyszerű mesteremberek, főleg kőművesek és ácsok. Az új otthon fölépítéséhez elsősorban munkáskezekre volt szükség. Budán még inkább találunk katonatiszteket és hivatalnokokat, az újonnan fölállított kamaraigazgatóság tisztviselőit. Ebből kell magyaráznunk azt a feltűnő tényt, hogy a Várban a középfokú oktatás több évvel megelőzi az elemi iskola fölállítását. Evvel szemben a visszafoglalt Pestnek még soká kell gimnáziumra várakoznia. Viszont a Várban az elemi iskola teljesen német, ami megfelel annak a ténynek, hogy itt az első évek letelepülő polgárai között csak egy magyar családot találunk.2

A Vízivárosban és Pesten a német mellett magyar elemi iskola is keletkezik. Bár a németajkú lakosság Pesten is túlnyomó úgy számban, mint vagyonilag, sőt a magyarság száma idők folyamán még kevesbbedik, mégis itt a céhek szervezkedésekor „natio Hungarica" is alakul, melynek külön szószóló (tribunus plebis) áll az élén.3 Legtovább maradt meg a kezdet szerény színvonalán az oktatás intézménye Óbudán, mely tudvalevőleg középiskolához mai napig sem jutott. Ez a városrész a török uralom csapásait többé nem heverte ki teljesen. Az erősség aljában fekvő sík területe ki volt téve mindkét fél ágyúinak, kik magasabb épületeit harcászati okból szándékosan elpusztították. így Óbuda majdnem teljesen rommá lett s csak a helyhezragaszkodás konzervatív ösztöne tartotta fenn létét. Mai szerény, falusias külseje nem sejteti, hogy egykor fényes templomok, 1 Schmall Lajos: A pesti régi városház története. Budapest 1901, 13. 1. Ugyanaz: Adalékok Budapest székesfőváros történetéhez. Budapest 1899, I. köt., 4. 1. és II. köt., 205. és k. 1. Peisner Ignác: Budapest a XVIII. században. Budapest 1900. 2 Schmall: Adalékok. II. köt., 200. 1. 3 U. ο. I. köt.. 67. 1.