Századok – 1925-1926

Értekezések - THIM JÓZSEF: A délmagyarországi szerb küldöttség Ferdinánd királynál Innsbruckban 1848-ban 15

20 THIM JÓZSEF. 12-én Karlócára indított egy különítményt másodízben, hogy ott a χ endet helyreállítsa, miután saját hadterületén Sztratimirovits György az alája rendelt határőrvidékie­ket és csajkásokat fölkelésre bírta volt. A magyar kor­mány is felkérte Hrabovszkyt, hogy nyomja el a karlócai szerb mozgalmat, s utóbbi abban a hitben, hogy Jellacic bán is ellene van a szerb mozgalomnak (mikor vele Hrabovszky Gradecen találkozott, a bán felszólította, hogy ne engedje a szerbizmust feltámadni),1 rászánta magát gyönge erejével ezen lépésre. Midőn csapatai Karlóca elé értek, szerbiai önkéntesek tűzzel fogadták a különítményt és Sztratimirovits sietve összeszedvén a felkelőket, a császári királyi csapatokat visszaverte. A harcnak nem volt különös sztratégiai értéke, de annál nagyobb volt morális hatása és ezzel alapította meg Sztratimirovits György népszerűségét. Rajacsitsra és a szerb küldöttségre a karlócai táma­dás leverőleg hatott, mivel Sztratimirovits az általa fel­lázított határőrvidéki katonákkal és szerbiai önkéntesek­kel verte vissza a császári királyi rendes katonai külö­nítményt. Még aznap (1848 jün. 20-án) egy újabb emlék­iratban bevádolták Hrabovszky főparancsnokot, őt okol­ván a véres harcért és a kitört polgárháborúért,2 holott a küldötteégnek ekkor fogalma sem volt a harc részletei­ről, mint ez a főodborhoz intézett (június 20) soraiból kitűnik.3 Hrabovszky különítményét a szerbiai önkénte­sek a város előtti kőhídnál fogadták sortűzzel. A fő­parancsnok kerülni óhajtotta a véres harcot, s ez okból parancsot adott ki, hogy a különítménynek csak akkor szabad fegyvert használnia, ha megtámadtatnék. A királyi válasz kétségtelenül elutasító volt. Ezen kudarcot a küldöttség leplezni óhajtván, a királyi el­ismerés valamelyes látható jelének elismerésére töreke­dett. Barajovac Miklós és Piszárovits Gábor kiküldöttek (1848 június 23) kérvénnyel fordultak Ferdinánd király­hoz, hogy az audiencia emlékére kitüntetésképen dísz­kardot viselhessenek, annál is inkább, mert a szerb és horvát nemzet oly időben ajánlotta fel segítségét a dinasz­tiának, mikor ez Bécsből ai forradalom elől menekülni 1 Kriegs-Archiv. Kr. Min. Praesidialakten 1848. Ν. 4542; Akten des Slavonischen Generalkommando. 1848. VI. 114. VII. 186, 23, ad 41, VIII. 47. 8 IHM, ITpiuo3u, KH>. III. CTp. 206—209. 3 Cseo6niTe IDrocaaBeHCRe Cpöcite HapojHe ΙΙΟΕΠΙΙΘ, 1848. 6p. 57.

Next

/
Thumbnails
Contents