Századok – 1925-1926

Értekezések - BALOGH JOLÁN: Mantegna magyar vonatkozású portréi 234

Mantegna magyar vonatkozású portréi. Nagy jellemeknek, az emberiség sorsát irányító egyéniségeknek nagy jellemző művészekkel, egyéniségalkotó mesterekkel való találkozása a művészet- és kultúrtörténet legritkább eseményei közé tartozik. Ritka az egyetemes történetben, a magyar történetből pedig a műalkotások elpusztulása és elkallódása folytán csaknem teljesen hiányzik. Csak elszórt adatokból, hitvány másolatokból lehet következtetni arra, hogy a mi szellemi életűnknek is voltak ilyen ünnepei. Ezek között is talán egyike a legjelentősebbeknek az volt, amidőn Mantegna, az olasz quattrocento legkiválóbb portréfestője azon feladat elé került, hogy megfesse Janus Pannoniusnak, a XV. században újraéledő antik kultúra magyar rajongójának és geniális művelőjének az arcképét és hogy rajzok vagy medaillonok által adott ikonográfiái formákból megalkossa azt az ideálportrét, amely az ő képzeletében élt a magyar renaissance-fejedelemről, Mátyásról, a „rex invictissimus"ról, Mátyásról, a „fautor ingeniorum"-ról.1 Janus Pannonius portréját Mantegna Paduában, az ősrégi Pataviumban festette, abban a városban, mely hagyományainál fogva predesztinálva volt arra, hogy a humanizmusnak, az antik kultúra felélesztésére irányuló lelkes törekvésnek egyik legfontosabb középpont-1 A „rex invictissimus" elnevezés különböző variációkban többször szerepel a Mátyásnak dedikált kódexek ajánló soraiban. (Pl.: Boníini ajánlása a bécsi Philostratos-kódexben. B. Fontius dedikációja a wolfenbütteli kódexben stb.) Mátyás kulturális tevékenységének „fautor ingeniorum"-mal való lapidáris jellemzése Bonfinitől származik. (Dec. IV. Lib. VII.) Bármennyire is konvencionális humanista hízelgésnek látszanak ezek az epitheton ornansok, melyeket valószínűleg más uralkodókra is alkalmaztak, mégis ebben az esetben a lényeget .jelentik, mert kétségtelen, hogy Mátyás e két tulajdonságával véste be magát az európai kultúra tudatába.