Századok – 1925-1926

Értekezések - REDLICH OSWALD: Savoyai Jenő herceg 225

230 REDLICH oswald. ellenfelei mind, vagy legalább nagy részük nem meri túlságosan megalázni s nem gondolják meg, hogy néhány év alatt kétségtelenül magához tér s újból elkezdi szomszédait gyötörni". A másik veszedelmet Németországon belül Poroszországnak előretörő hatalmában látta s igen jól megérezte Frigyes porosz trónörökösben Ausztriának leendő legveszedelmesebb ellenfelét. Mikor Jenő herceg 1734-ben Frigyessel személyesen megismerkedett, azt írja a császárnak: „Rendkívül fontos e fiatal urat megnyernünk, aki majdan több barátot szerez magának, mint az atyja, s aki éppen annyi jónak, mint rossznak elkövetésére lesz képes". Ezért van az, hogy Jenő herceg élte utolsó évtizedében a Poroszországgal való összeköttetés érdekében munkálkodik. Ε szövetséghez még Oroszországnak kellene csatlakoznia s ez akkora erőt jelentene, melynek senki sem tudna ellentállani. A legjelentékenyebb azonban Jenő hercegnek az a terve, amelyet Mária Terézia házasságának végleges elintézését tárgyaló államiratában ad elő. Ebben kifejti, hogy ne adjak a habsburgi monarchia örökösének kezét egy országnélküli Lotharingiai hercegnek, hanem a bajor választófejedelemnek. Ezáltal Bajorország a monarchia hatalmas bástyájává lenne. Egy ellenséges Bajorországot nem lehet a határ mentén tűrni, de a dinasztiák egyesítése ezt a veszedelmet ártalmatlanná tenné. Egyéni aggályokat oly ügynél, amelytől annyi függ, nem szabad figyelembe venni s világfontosságú ügyeknél a kisebb ba^jt kell a nagyobbik helyett választani. Ha az ő tanácsára hallgatnak, akkor Mária Terézia boldogságát ugyan feláldozzák, de akkor másként alakul Ausztria és Németország sorsa. VT. Károlyt uralkodásának egész idejére folyton az örökösödési kérdés gondja foglalkoztatja. Miután 1793-ban a házitörvénybe iktatta a nőiág örökösödési jogát, ehhez 1720-tól 1724-ig megszerezte az egyes országok hozzájárulását. Jenő herceg úgy vélte, hogy ez elegendő. Ε világosan látó államférfiú, aki maga volt az eltántoríthatatlan hűség és becsület példaképe, s aki igen jól ismerte kora állampolitikai megbízhatatlanságát, fölöslegesnek és veszedelmesnek találta azt, hogy a pragmatica sanctiónak, esetleg politikai áldozatok árán, népjogi garanciákat szerezzen. Kijelentette, hogy egy felkészült nagy hadsereg és telt kincstár minden